1958 szeptemberében Amerikában bemutatták a Macska a forró bádogtetőn című filmet. Az egyik főszereplő Elizabeth Taylor volt. A másik egy hófehér sifon ruha, amelyet az akkori legnagyobb hollywoodi jelmeztervező, Helen Rose készített. A bemutató után minden nő "The Cat" ruhára vágyott.
Stílus. Elegancia. Időtlenség. Keménység. Coco Chanelről valami ilyesmi ugrik be mindenkinek először. Ha megjelenik Lisa Chatney új biográfiája minden idők egyik legnagyobb divattervezőjéről, akkor az is lehet, hogy a leszbikus affér, a drogok és az őrült szerelmi viszonyok lesz az, amiket a Chanel névhez kötünk.
Coco Chanel and Salvador Dali (1937)
Bármennyire közhelyes is, számomra a glamour (glamúr) egyenlő Marilyn Monroe-val. A glamour, mint fotográfiai műfaj - a Wikipedia szócikke szerint - arra hivatott, hogy a modellek szépségét, ragyogó, csillogó megjelenését hangsúlyozza. A műfaj a korai húszas évektől kezdve rengeteget változott a magamutogató meztelenségtől kezdve (Playboy-lányok), az erotikus fotókon át (pin-up lányok) a ma jellemző részleges takarásig.
Bár Marilyn Monroe ezen a képen nem pucérkodik, mégis száztíz százalékosan glamúr.
Mozi és divat: kezdetektől kéz a kézben járnak. Ami ma a Style.com, az korábban a mozifilm volt. Egyetlen ruha, smink vagy frizura sem jutott el annyi emberhez, mint a filmen keresztül. Sokkal nagyobb hangsúlya volt a kosztümöknek, egy-egy darab reprója pedig azonnal helyet kapott a nők gardróbjában.
Divatőrültek számára a Funny Face (Mókás arc) című musical Audrey Hepburn és Fred Astaire főszereplésével kötelező. (Akinek nem sikerült elcsípnie a minap a Viasaton, az kutakodjon a Kultúrbarlangban.) Már maga a téma is térdre kényszeríti a divatmán nézőt: hogyan lesz egy szürke, okoskodó, kultúrsznob kisegérből, aki szerint dekoltázsokkal folytatott csevejjel nem lehet megváltani a világot, a Minőség magazin ünnepelt modellje, az új arc, a gondolkodó, mégis lélegzetelállítóan gyönyörű nő prototípusa. Fred Astaire alakítja a divatfotóst (Dick Avery), aki ahelyett, hogy csodaszép fákat fényképezne, inkább modellekre és ruhákra pazarolja a tehetségét - legalábbis az Audrey Hepburn alakította Jo szerint. Érdekesség, hogy Astaire karakterének inspirálója Richard Avedon divatfotós volt, aki nemcsak a filmben látható divatfotók nagy részét készítette, hanem vizuális tanácsadóként is közreműködött.
A kosztümökért Edith Head-et és Hubert de Ginvenchyt (Audrey Hepburn ruháinak tervezője) Oscarra jelölték. Givenchy 1953-ban, a Sabrina forgatásán találkozott először későbbi múzsájával, Hepburnnel. Szinte valamennyi filmjében ő tervezte a ruháit.
És most a szokásos képhalmaz a szokásos képaláírásokkal.
Így látjuk Audrey-t először a filmben: sok fekete, sok barna, modellalakját takaró könyvespolc szabás.
Az átalakítás után. Meseszép.
Kereső
Olvasóim
