silouette

A díjátadó szezon sztárja egyértelműen az Oscar, amin a legnagyobb szerepet a fő- és mellékszereplők, a rendezők és a filmek kapják. Engem viszont a jelmezek is legalább ennyire érdekelnek. Már csak azért is, mert az Oscar díjat általában olyan filmkosztümöknek szavazzák meg, amelyek vagy fantáziakosztümök vagy a egy-egy divattörténeti korszakot elevenítenek fel.

A 2012-es Oscar-díj jelöltjei a legjobb jelmeztervezés kategóriában:

Anonymous  (hazai bemutatóról nem tudok) – Lisy Christl

A müncheni Lisy Christl két évvel ezelőtt kezdett dolgozni az Anonymous című film kosztümjein. A tervezőnő egy interjúban elmondta, hogy annak ellenére, hogy imádja a reneszánszt, ez a világ teljesen idegen volt a számára. Több száz kosztümmel keltette életre a rendező által megálmodott világot. Az volt a céljuk, hogy valami nagyon élőt hozzanak létre, amiben benne van a korszak „koszossága” is. Ennek érdekében minden alapanyagot, amiből ruha készült, elő- és utókezeltek. Az eredmény nagyon látványos lett a képek alapján. Kíváncsi vagyok, hogyan viselkednek a ruhák a vásznon.

A némafilmes  (hazai bemutató: 2012. február 23.) – Mark Bridges

A némafilmes – ki hinné? – a némafilmek korszakának végén, az 1920-as években játszódik, és a kosztümök is ennek megfelelőek. Mark Bridges jelmeztervező semmit sem bízott a véletlenre. Bár a forgatás előtt mindössze nyolc hete volt előkészülni, ez idő alatt annyi némafilmet nézett meg, amennyit csak tudott, hogy lássa, hogyan viselték a ruhákat, a kiegészítőket, és hogyan változott a divat évről évre. A filmhez több eredeti, az 1920-as években készült ruhát is használtak, de mivel ezek vagy túl régiek vagy látványosan renováltak voltak, a főszereplőket többnyire a régiről másolt, de újonnan készített ruhákba bújtatták.

Igazából nem lett volna szabad egymás mellé tennem a skiccet és a filmből vett képet, hiszen nem ugyanaz a ruha látható a kettőn. Ne tévesszen meg senkit.

A leleményes Hugo  (hazai bemutató: 2012. február 23.) – Sandy Powell

A leleményes Hugo jelmeztervezője, az Oscar-díjas Sandy Powel a harmincas évek legelejét idéző világba repít. Úgy építette fel a karakterek ruházatát, mintha egy gyermek szemén keresztül látnánk mindenkit – a fő hangsúly a színeken és a formákon volt. A történet Brian Selznick gyerekkönyvén alapul, amelynek illusztrációi kiindulópontként szolgáltak a jelmeztervező számára. Több interjút is olvastam a tervezővel, az egyikben pontosan megmondta, hogy 1.87 millió dollárt szántak a büdzséből a kosztümökre. Ez körülbelül elég volt arra, hogy ne kelljen túl sokat változtatni az elképzelésein.

Sandy Powell jelmeztervező (középen)

Jane Eyre (már bemutatták) – Michael O’Connor

A Jane Eyre című regény először 1847-ben jelent meg, a történet ehhez képest tíz évvel korábban, az 1830-as években játszódik. A 2011-es filmfeldolgozás rögtön egy kosztümtörténeti „csúsztatással” indul, mivel sem az Oscar-díjas jelmeztervező, Michael O’Connor, sem a film japán rendezője, Cary Fukunaga nem rajong az 1830-as évekre jellemző divatért. A nők akkor úgy öltöztek, mintha sütemények lennének: puffos ujjak, masnik, habos szoknyák jellemezték a viseletüket. A történetet így az 1840-es évek, némiképp visszafogottabb kosztümtörténeti korszakába helyezték. Ezt leszámítva nagy dicséret, hogy a ruhák nagy részét nem kölcsönözték, hanem kifejezetten a produkció számára készítették el, beleértve a fűzőket és az alsóneműket is.

Az 1830-as évek és az 1840-es évek divatja

W.E. (hazai bemutatóról nem tudok) – Arianne Phillips

A kosztümöket Arianne Phillips jelmeztervező jegyzi, aki amellett, hogy zseniális filmkosztümöket készített (A nyughatatlan, A Single Man) számtalan zenésszel és együttessel dolgozott (Justin Timberlake, No Doubt) együtt. Ezen belül is 14 éve szoros munkakapcsolatban áll Madonnával, akit az utóbbi négy koncertturnéján öltöztetett. Nem véletlen, hogy a pop nagyasszonya rá bízta ezt a filmes munkát, ami nagyon hálás feladat lehetett. Wallis Simpson és Edward walesi herceg számára ugyanis központi kérdés volt a divat és a jólöltözöttség. Wallis Simpson számára ez jó eszköz volt arra, hogy külsejével az arisztokraták közé pozicionálja magát, Edward pedig szimpátiát nyert azzal, hogy nemcsak jó képű volt, hanem kora legjobban öltözött férfijának számított. A Wallis Simpsont játszó színésznő 60 különböző jelmezt viselt a filmben, amelyek között volt néhány vintage darab is. Az egyik nagy kedvencem ez a szárnyas fekete fejdísz. Egyszerűen zseniális!

Arianne Phillips, a jelmeztervező és Andrea Riseborough, a főszereplő

Andrea Riseborough és James Darcy