Túlélte a Titanic-katasztrófát, először alkalmazott manökeneket és tartott VIP divatbemutatót, mégsem ismerjük úgy a nevét, mint Chanelét. Sőt, egyáltalán nem ismerjük. Ő volt Lady Duff-Gordon, leánykori nevén Lucy Christina Sutherland, akit a divatvilágban egy harmadik néven ismertek. Lucile. Az ő életéből ragadtam ki tíz izgalmas tényt.
1. Hobbivarrónőből lett divattervező, hogy éhen ne haljon
Lucile első férje, James Stuart Wallace alkoholista volt, gyakran bántotta Lucyt, aki végül elvált tőle. A 19. század végén az elvált nők és a társadalom kapcsolata azért nem volt felhőtlen. Lucynak viszont lépnie kellett. Hogy eltartsa magát és lányát, Esmét, Lucy hivatásszerűen kezdett a ruhakészítéssel foglalkozni, ami addig inkább csak a hobbija volt. Először Mrs. James Wallace néven tervezett személyre szabott ruhákat, amelyeket valóban a viselője személyiségéhez igazított. Úgynevezett teagownokat, az otthoni vendéglátásra alkalmas délutáni ruhákat tervezett és varrt, amelyet szűk körben – a család és a közeli barátok – előtt viseltek a hölgyek. 1884-ben nyitotta meg első üzletét Londonban, megrendelői az arisztokraták, a kékvérűek és a színházi sztárok közül kerültek ki. Hamarosan New York-ban, Párizsban és Chicagóban is árulta a ruháit.
2. Filmproducer húga volt az egyik első ügyfele
Lucy első megrendelői közé tartozott húga, Elinor Glyn, aki híres író és filmproducer volt. Romantikus, tündérmesébe illő ruháinak egyikét viselte Arthur Brand politikus felesége, Edith is egy partin. Öltözékével állítólag mindenkit megbabonázott, így a nők sorban álltak a romantikus Lucile ruhákért.
Elinor Glyn
3. A világ egyik legszebb nőjét foglalkoztatta
Lucy volt az első, aki divatbemutatót szervezett és ott modelleken (manökeneken) mutatta be ruháit. Az első bemutatót a színház inspirálta, így nem hiányzott a színpad (kifutó), a függöny, a zene, a különleges világítás sem. (A divatbemutatóról a blog Pinterest oldalán is találsz képeket.) A délutáni programon természetesen csak az vehetett részt, akit meghívtak, a jelenlétért viszont járt a köszönőajándék. Később ezt az eseményt áthelyezte az akkor már a Hanover Square 23 alatt álló üzletébe, ahol hat tökéletesen felöltöztetett modell sétálgatott a vásárlók között. Az egyikük Hebe volt, aki akkoriban a világ egyik legszebb nője volt. Aki Londonban jár, a Nemzeti Arcképcsarnokban találkozhat vele.
Hebe (forrás)
4. Beszélő ruhák
Nemcsak a divatbemutató maga volt a meghívások pikantériája, hanem különleges ruhái is, amelyeket egytől egyig elnevezett (Gowns of Emotion, írja az angol szakirodalom). Ott volt az „Add nekem a szíved” (Give Me Your Heart), a „Sóhaj hangja” (The Sighing Sound) vagy a „Boldogság ruhája” (The Happieness Dress). A nevek többsége mind a szerelemre, a csábításra, az érzelmekre utaltak. A ruhák neve néha egyáltalán nem utalt a ruhák stílusára. Ki gondolta volna, hogy a "Kapitány pofaszakálla" nevű darab egy romantikus Lucile kreációt takar?
The Happieness Dress - Még több ruha itt!
5. Mit jelent a zöld? Mit jelent a sárga? Lucile színszótára
Lady Duff Gordonnak óriási hangsúlyt fektetett a rétegekre és az anyaghasználatra, különleges kapcsolata volt a színekkel. Saját szótára szerint a zöld a megújulás és a remény színe volt, a sárga a szerencse megfelelője, a rózsaszín a szerelemé és a romantikáé. Izgalmasan keverte a színeket egy ruhán belül: a barackszínt a türkizzel és az arannyal párosította, a fakó citromsárgát a tavasz zöldjéhez társította.
6. Titanic túlélőből bulvárhős
A legenda szerint Lady Duff-Gordon az egyes számú mentőcsónakban hagyta el a süllyedő Titanicot. Negyven hely volt a mentőcsónakban, tizenketten ültek benne – a legtöbbjük a hajó személyzetéhez tartozott. A források szerint Lucile a vele utazó titkárához fordult, és annyit mondott a katasztrófa láttán – immár biztonságban: „Ott megy a gyönyörű hálóruhád”. A csónakban ülők annyira felháborodtak ezen, mondván, hogy ők nem a ruháikat, hanem a megélhetésüket veszítették el, hogy Lucile férje lefizette őket. Később a történet módosult: a férj, Cosmo Duff Gordon, állítólag azért fizetett a csónakban ülőknek, hogy ne forduljanak vissza embereket menteni. A katasztrófa után a házaspár a bíróság elé állt, de felmentették őket. A valóság? 101 évvel a történtek után valószínűleg már soha nem tudjuk meg.
7. A ruha, amiben túlélhető a Titanic-katasztrófa
Egy fakószürke, Fortuny-stílusú, fekete szegélyű selyemkimonó. Sokáig azt hitték, ezt viselte Lucile, amikor elmenekült a Titanicról. Később kiderült, a Mariano Fortuny által tervezett darab a lányáé, Esméé volt. A levelei alapján Lucile két bélelt köntöst viselt – egy pinket és egy lilát – mindkettőt azért kapta magára, mert melegek voltak. Emellett az olasz Pietro Yantorny által készített papucscipőt, kék turbánt, mókusszőrme bundát és motoros sapkát viselt.
Még több fotóért nézd meg a Silouette Pinterest oldalát!
8. Ő volt az első celebtervező
Ő volt az első divattervező, aki felfedezte, milyen fontos, hogy lejegyezze élete minden történését. Aki nemcsak önéletrajzot ír, hanem azt is felírja, mit evett épp aznap, nagyon-nagyon modern – írta egyszer Alistair O'Neill divattörténész. (És milyen igaz! A 21. századi Instagram pont az ebéddokumentálásról szól, nem?) Ráadásul ő volt az első olyan tervező, akit újságírók, lesifotósok követtek, rendszeresen szerepelt a napilapok és magazinok oldalain.
9. Sztárokat öltöztetett
Lucile volt az első tervező, aki nemcsak a színpadon vagy a filmvásznon öltöztette a kor sztárjait, hanem a hétköznapokon is. Sarah Bernhardt színésznő, Mary Pickford filmszínésznő, Irene Castle táncosnő, Lily Elsie színésznő-énekesnő és Gertie Millar színésznő-énekesnő is az ügyfelei közé tartoztak, de még sorolhatnám.
10. Lucile, akit teljesen elfelejtettek
Hogyan lehet, hogy az az ember, akit újságírók, fotósok követtek, aki túlélte a Titanic-katasztrófát, aki – ha a divattal nem is tudott lépést tartani, de – letette a modern divatmarketing alapjait, aki felismerte, hogy a ruhák mellett mással – parfümmel és fehérneművel – is meg kell fogni az embereket, egyszerűen a feledés homályába merül? Aki ennyi örök dolgot alkotott, ismert fel, azt egyszerűen eltiporta a következő tervezőgeneráció nagy embere: Coco Chanel. Lucile 1935-ben halt meg egy szanatóriumi szoba négy fala között vagyon nélkül, viszont rózsával és orgonával maga körül. Egy olyan régi-régi barátja gondolt rá, aki nem felejtette el, hogy az ágyat nyomó öreg asszony egyszer Lucile volt, a nagy divattervező.
Források:
Kereső
Olvasóim
