Nem sok divattörténeti kiállítás van a fővárosban, de igyekszem körbejárni őket és beszámolni róluk. Teszem mindezt úgy, hogy minden egyes alkalommal megállapítom, mennyivel 21. századibb kiállításrendező lennék, mint azok, akik ezeket a tárlatokat összeállítják. Nyilván a pénzhiány és nem a szakértelem miatt lehet őrült unalmas a Facebookon és okostelefonokon nevelődött tiniknek egy-egy ilyen tárlat. Jó lenne, ha rájuk is gondolnának a múzeumok. A múltkor az Iparművészeti Múzeumban jártam, ahol tavaly december óta látható a Főúri öltözetek az Esterházy-kastélyból című kiállítás. Az öltözék akkoriban nemcsak a férfiak és nők ruháit jelentette, hanem ebbe a kategóriába tartozott a lóöltözet és a lakástextil is, így a kiállításhoz ezek is láthatók, de engem nyilván a ruhák érdekeltek nyűgöztek le leginkább.
Ezen a tárlaton világosodtam meg, hogy mennyire nem ismerem a magyar divattörténetet. Miután percekig vizsgáltam, hogy mi a különbség az egymás mellé állított, mívesen kiképzett dolmány és a nem kevésbé cicomás mente között - és persze nem jöttem rá -, kicsit meginogtam abban, hogy akkor én most tényleg divattöri blogba vágtam a fejszém? És naná! Ezért van az egész. És akkor most - hogy már tudom - szépen elmesélem, hogy mi is a dolmány, mi a mente, és mi a két ruhadarab közötti különbség. Természetesen, mint minden - akár ma ismert - ruhadarab, a megjelenése után a dolmány és a mente megannyi formában jelentkezett. Én most a 16. és 17. századot vettem alapul, hiszen a kiállításon is ebből a korból származó darabokat sorakoztattak fel.
Esterházy Pál esküvői dolmányénak szíves-virágos-galambos kapcsa már önmagában is szerelmi valllomás. Egyébként általában azért fektettek ekkora hangsúlyt a nemeseknek szánt ruhadarabok cicomázására, mert egy-egy ruhadarab diplomáciai ajándék volt. (Forrás: IMM)
Kereső
Olvasóim
