Divatos olvasmányokról már volt szó a blogban itt. Jelentem, a divatkönyvtáram folyamatosan gyarapszik, de sosem lehet elég könyv a polcon. Mivel közeleg a karácsony és a születésnapom is, így hamarosan összeállítok egy csinos kis álomlistát. Most viszont olyan könyveket mutatok, amelyeknek nem a divat a témájuk, mégis rengeteget lehet belőlük megtudni egy-egy korszak viseletéről, de még inkább egy-egy legenda öltözködési szokásairól. Négy életrajzot ajánlok a figyelmetekbe.
Stílus. Elegancia. Időtlenség. Keménység. Coco Chanelről valami ilyesmi ugrik be mindenkinek először. Ha megjelenik Lisa Chatney új biográfiája minden idők egyik legnagyobb divattervezőjéről, akkor az is lehet, hogy a leszbikus affér, a drogok és az őrült szerelmi viszonyok lesz az, amiket a Chanel névhez kötünk.
Coco Chanel and Salvador Dali (1937)
A "régen minden jobb volt" korszakát éljük. Tök mindegy, hogy a régen két hónappal, másfél, öt vagy száz évvel ezelőtt volt. Valamiért abba a korba értem, amikor a körülöttem lévők (na, jó, néha én is) azon keseregnek, mennyivel jobb volt régen. Mennyivel finomabb volt a Pilóta keksz, mennyire olcsó volt a hús/zöldség/áram/benzin. Mennyivel tartósabb volt egy-egy ruhadarab. Vagy éppen mennyivel jobb volt az embereknek Lady Gaga vagy Katy Perry seggvillantása, Beyoncé vagy Kiszel Tünde bugyijának látványa nélkül, hiszen nem is érdekelte volna őket. Ahogy az sem, hogy ki, kivel, merre jár, mit visel vagy milyen a haja. Na, persze!
Nem róla lesz szó. Ő Louise Brooks a 20-as évek némafilm-sztárja.