Volt egy olyan időszak, amikor több madárfaj került veszélybe az úri divathóbort miatt. A nők nem érték be azzal, hogy idegen tollakkal ékeskedjenek: halott madarakkal a fejükön páváskodtak. Divatfogyasztásuk olyan mértéket öltött, hogy ez a kis úri szeszély több madárfajt a kipusztulással fenyegetett.
A 19. század végén és a 20. század elején egy-egy divatirányzat nem szezonról előszezonra változott, mint ma. Sokszor évekig vagy egy évtizedig is tartotta magát. Ezt az időszakot nem azok a mániákusan divatkövető nők szívták meg a leginkább, akik belehaltak abba, hogy a fűző összetörte a bordájukat, ami aztán átszúrta a májukat. De nem is azok, akik egy életen keresztül viselték a lengőborda-eltávolító operáció következményeit.
A legjobban az a rengeteg ártatlan madár járt pórul, amelyek a szecesszió flúgos divatőrülete miatt a kalapokon kötöttek ki. Így:
A 19. században folymatosan váltotta egymást a nagy, a kicsi és az óriási kalapok divatja, míg a 20. század elején beköszöntött a malomkeréknyi gigakalapok kora. A hatalmas fejfedőkön elegendő hely volt a szecesszióra jellemző túldíszítésnek. A kalapokra kész gyümölcsligetek kerültek levelestül, gyümölcsöstül, lepkéstül, madárfészkestül. Akik ennél többet engedhettek meg maguknak, azok ritka madarak tollával felcicomázott kalapokat viseltek. Akiknek pedig a madár tolla nem volt elég, azok tollak helyett kitömött énekesmadarakat tűztek a kalapjukra, az igazán felvágósak egzotikus kolibriket építtettek a kalapkreációkba.
Nem tudom, milyen lehet egy hullával a fejemen korzózni, de a gondolat egyrészt kifejezetten hátborzongató, másrészt a szívem szakadna meg a cuki kis jószágokért. Akkor valószínűleg bele se gondoltak ebbe - ahogy abba sem, mekkora kárt okoznak. A körülbelül 20 évig (az 1880-as évek végétől az 1900-as évek első évtizedéig) tartó divathóbort következményeképp több tucat egzotikus madárfaj került a kipusztulás szélére.
Találtam egy közleményt, amelyben egy George A. Musgrave nevű ember 1885-ben a Times-nak írt levelében azt állítja, hogy három hónap alatt legalább 400000 brazíliai és nyugat-indiai, valamint 350000 távol-keleti madár érkezett Londonba, hogy kielégíthessék a divatkövető nők igényeit. Nem sokkal később Lady és Lord Mount-Temple megalapította a Madár-szövetséget. Több kiáltványban is arra kérték a nőket, hogy mondjanak le a madárdíszekről, különben több fajnak is búcsút mondhatnak. Azt nem tudom, hogy a szövetség tevékenysége vagy a múló divat miatt álltak le az énekesmadarak gyilkolászásával, de az 1910-es években megszűnt ez a trend.
Most pedig néhány madaras-kalapos kép.
Mintapéldány 1907-ből.
Nem tudom, milyen jószág ez a jobb oldali csaj fején, de ijesztően nehéznek néz ki. (1885)
Szépen kihajtogatták a szárnyaikat is, hogy jobban mutassanak.
És akkor most egy kicsit könnyedebb kompozíciók.
Hát, ez nagyon kemény! Vajon mit szólt hozzá a pasi, amikor meglátta, hogy a felesége egy virágoskerttel a fején megy ki az utcára? Nyilván leszarta.
A jobb oldali nő gyümölcsös kalapja a kedvencem (1900, kép: vintage123.com)
Itt meg van minden. Lehet válogatni.
Kereső
Olvasóim
