A „régen minden jobb volt” korszakát éljük. Tök mindegy, hogy a régen két hónappal, másfél, öt vagy száz évvel ezelőtt volt. Valamiért abba a korba értem, amikor a körülöttem lévők (na, jó, néha én is) azon keseregnek, mennyivel jobb volt régen. Mennyivel finomabb volt a Pilóta keksz, mennyire olcsó volt a hús/zöldség/áram/benzin. Mennyivel tartósabb volt egy-egy ruhadarab. Vagy éppen mennyivel jobb volt az embereknek Lady Gaga vagy Katy Perry seggvillantása, Beyoncé vagy Kiszel Tünde bugyijának látványa nélkül, hiszen nem is érdekelte volna őket. Ahogy az sem, hogy ki, kivel, merre jár, mit visel vagy milyen a haja. Na, persze!
Nem róla lesz szó. Ő Louise Brooks a 20-as évek némafilm-sztárja.
Most, hogy ennyit kutakodom a neten (egyelőre még mindig csak inkább itt), tökjó oldalakra bukkanok. Múltkori vad kattintgatásom eredménye egy 1927-ből származó bulvárhír Fekete Irén „kiváló aradi színművésznő” frizuraváltásáról, amely sokkolta az embereket – köztük a cikkírót is. Fekete Irénnek ugyanis 150 centiméteres gyönyörű haja volt, amely „méltón versenyezhetett a heinei Loreley tündér hajzatával”, és amely 1927-ben a divat áldozata lett. (És erről hírt is írtak!)
Garçonne színésznők: Charlotte Andler (1929) és Louise Brooks a testvérével (1928)
Az első világháború alatt és után olyan változások következtek be és olyan gyorsan, amelyről a boldog békeidőkben csak a merészebbek álmodtak. Az 1920-as években a változó női szerepek nyomán új divat alakult ki. A nőies idomokat elvető szabásvonalak, a nőies jelleget tagadó formák mellé társult a férfias hatást erősítő, rövid bubifrizura divatja is. A fiúsan gondolkodó, fiúsan öltözött és fésült nő, a „garçonne”, a kor egyik ideálja volt. A bubifrizura elterjedésére nagy hatással volt Coco Chanel, aki bár nem az első volt, akit levágatta a haját, de ő csinált belőle divatot. Például ő volt az, aki a modelljei haját is rövidre vágatta.
Garçonne-ok. Fotó innen.
Bár Chanel Párizsban diktált, erre még Aradon sem lehetett nemet mondani. Pedig Fekete Irént a haja miatt - a hír szerint - még egy hajkenőcsgyáros is megkörnyékezte, hogy legyen a kampányarca (mai szóval élve, persze). A színművésznőnek azonban derogált, hogy hirdetésekhez alacsonyodjon le (nyilván nem voltak anyagi gondjai), inkább „a divat parancsa szerint” levágatta a haját.
Fekete Irén: ilyen volt - ilyen lett
A cikket idézem:
„Erről a hajlevágásról mint igazi szenzációról beszélnek most Arad kultúrvilágában. Maga a művésznő igy indokolta meg nagy elhatározását.
- A divat terrorja késztetett hajam levágatására. Egy színésznőnek - mondotta a legfrissebb bubis hősnő - nincsen szabad akarata, a közönség, a divat parancsolnak és ő engedelmeskedik. A konty, a hosszú haj - sajnos - anachronizmussá lett, mint a krinolin, vagy a fűző. Igazán furcsa lenne, ha nem venném ezt figyelembe és következetesen krinolint viselnék még ma is. Bizony nem volt könnyű dolog, amíg ez az elhatározás megérlelődött bennem. Sok szép emlékem fűződik e két hatalmas hajfonathoz, melynek most áldozatul kellett esnie. És nem is áll rosszul az új frizura, de két kilóval könnyebb lett a fejem…”
Nagyon mosolyogtam.
Forrás:
François Baudot – Divat a XX. században, Park Kiadó, 2000
Csipes Antal – Divattükör, Osiris Kiadó, 2006
A teljes celebhírért katt ide: http://www.huszadikszazad.hu/bulvar/a-bubifrizura-legnagyobb-diadala
Kereső
Olvasóim
