Úgy tűnik a csíkos kirobbanthatatlan a divatból. Míg 2009-ben és 2010-ben a klasszikus tengerészcsíkos volt a sláger, a 2011-es tavaszi-nyári kollekcióban megannyi játékos, szertelen, színes változatra bukkanunk. Az viszont biztos, hogy az összes alapja az örök klasszikusnak gondolt fekete/sötétkék-fehér tengerészcsík, amely Coco Chanelnek köszönhetően került ebbe a megkérdőjelezhetetlen pozícióba. A bájos, franciás darab az öltözetek adu ásza lehet. Honnan indult a karrierje és kik tették naggyá?
Jelenet a Coco avant Chanel című filmből
Vágjunk a történet közepébe in medias res, és kezdjük a sort Gabrielle 'Coco' Chanellel. Ő már az 1910-es években lázadt az öltözködésével a kényelmetlen ruhák és a nem kevésbé kényelmetlen női szerepek ellen. Volt bátorsága szétnézni a kor előírásainak megfelelő ruhadarabokkal és az azokba csomagolt szabályokkal. Helyettük a kényelemre szavazott. Ihletet az egyszerű emberek viseletéből nyert, amelyet aztán a maga sikkes módján interpretált. Forradalmi látásmódjának eredményét ma a saját ruhatárunkban érhetjük tetten.
Chanel magas derekú nadrággal és lapos talpú cipővel viselte (a kép 1930 körül készült)
Visszatérve az ihletre - Henry Gidel Coco Chanel című életrajzi regényében így ír: „… egyre gyakrabban hord tengerészkéket, nagyon egyszerű öltözékeket, melyek az egyházi intézetek növendékeinek egyenruháira emlékeztetnek. Kis zsirardikalapot visel hozzá, mélyen a fejébe nyomva, lazán megkötött, keskeny szalaggal. Máskor kölcsönkér Étienne-től vagy Léon de Laborde-tól egy keményített gallérú férfiinget, nyakkendőt és hosszú, nagy bőrgombos sportkabátot.”
Máskor pedig: „Egy nap belebújt egyik lovász zekéjébe. Így születnek a divatok! Egy másik alkalommal egy széken hányódó zsokémellény látványa ihleti meg. 1912-ben eltölt néhány napot Étretat-ban, melynek krétaszínű sziklafalai lenyűgözik, és ahol megfigyeli a normann halászokat, amint a kavicsos partra húzzák a csónakjaikat. A halászhajók legénységének matrózruhája vonja magára a figyelmét, mély kivágásával és a szélben hátul a tarkójára tapadó széles gallérral.” Nemcsak a matrózfelsőt, de a halászok csíkos pólóját is ebben az időben „lophatta el”.
Ladies Home Journal, 1937 (fotó: Fashionising.com)
Ezt a fajta, szabályos, keskeny, fekete-fehér csíkokból álló mintát nemcsak tengerészcsíkosnak, hanem breton csíkosnak is nevezik, amely a Franciaország nyugati csücskében fekvő Bretagne tartományra utal. A tartomány zászlaján ugyanilyen csíkokat látni. De nemcsak a halászok viseltek ilyen csíkos pamutpólót, hanem a Francia Haditengerészet tagjai is. Egy breton csíkos pólókat gyártó cég azt írja, hogy 1858 március 27-én vezették be az új egyenruhát, melynek része volt a háromnegyedes ujjú, sötétkék és fehér csíkos pamutfelső. Észak-Franciaországban a halászok és a munkások között is elterjedt a csíkos felső. A csíkok életmentőnek is bizonyultak: állítólag a zabolátlan hullámok közé esett embert könnyebb volt kiszúrni a csíkos felsőben, mint bármilyen másban. Egy másik helyen azt olvastam, hogy a sűrű szövésű pamutpóló életmentő volt abból a szempontból is, hogy nem fújt át rajta olyan könnyen a viharos erejű szél, és a tengerészek/halászok nem fagytak át pillanatok alatt.
Andy Warhol
Pablo Picasso
Chanel behozta a divatba a tengerészmintás felsőt, amelyet olyan nagy nevek tettek híressé, mint Andy Warhol vagy Picasso. Az utóbbihoz annyira hozzátartozott a csíkos felső, hogy több karikatúrát is találtam, amelyeken tengerészcsíkos pólóban rajzolták meg. Találtam egy képet James Deanről is, amelyen breton csíkos pólóban feszít. Biztos vagyok benne, hogy minden fiatal pasi ilyet szeretett volna, és minden fiatal csaj azt akarta, hogy ilyenbe bújjon a pasija.
James Dean
A csíkos pólónak a mai napig van valami francia bája, amelyhez nemcsak Chanel járult hozzá, hanem két gyönyörű francia színésznő is. A dögös Brigitte Bardot és pimaszul szexi Jean Seberg leghíresebb filmjeikben viseltek csíkos felsőt.
Jean Seberg, Kifulladásig (1959)
Ehhez már csak az kellett, hogy minden idők egyik legbájosabb színésznője, és az örök stílusikon, Audrey Hepburn is beszerezzen magának néhány csíkos darabot, amelyben megörökítik az utókor számára. Imádnivalók, ugye?
Audrey Hepburn
Igen, igen! Mennyire játékos, szabad! Mennyire tükrözi azt, hogy valaki divategyéniség. Nem ezt állítja Michael Pastoureau francia címer- és zászlószakértő a The Devil's Cloth: A History of Stripes című könyvében (amit azonnal be kell szerezzek! A szemelvények innen származnak.) Állítása szerint a csíkosság asszociációi a középkorban a másság, az idegenség, a tisztátalanság, az erkölcstelenség, az agresszió, a család és a gonoszság voltak. Csíkos ruhában azokat ábrázolták, akiket a társadalom kivetett magából. A betegség, az őrület és a romlottság jele volt. Csak a 18. és 19. század fordulóján alakult át a kép és lett a csíkosság a fiatalság, a szeszély, a szellemesség, a jókedv, a játékosság szimbóluma.
Nem tengerész, de csíkos. Akár ma is készülhetett volna: Horst P. Horst divatfotója 1940-ből (fotó: Fashionising.com)
Harper's Bazaar címlap 1957-ből (fotó: Fashionising.com)
Kereső
Olvasóim
