AJÁNLÓ
 
10:00
2012. 07. 22.
Jóval azelőtt, hogy az ausztrál születésű Elle MacPherson kiérdemelte A Test becenevet, egy...
A bejegyzés folyatódik
 
10:00
2012. 07. 22.
Míg korábban a divat és az udvar, addig ma a divat és a celebek járnak kéz a kézben. A kettő...
A bejegyzés folyatódik
 
10:00
2012. 07. 22.
Cate Blanchett púderszínű Balenciaga ruhája volt a hét egyik legkedveltebb love/hate témája...
A bejegyzés folyatódik
 
10:00
2012. 07. 22.
83 éves korában, 2013. június 26-án hunyt el a világ egyik legnagyobb celebfotósa, akinek...
A bejegyzés folyatódik
 
10:00
2012. 07. 22.
Sötétebb, szexisebb és intenzívebb - általában így írják le Baz Luhrmann filmjének hangulalát,...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Fürdőruhasztorik

1 Komment
0 Reblog

Idén júliusban lett hatvan éves a bikini. Ennek örömére írtam egy átfogó bikinitörténeti cikket, amely először a Life.hu-n jelent meg. Az eredeti, terjengős változatot itt olvashatjátok.

Nem bikini, bandeau (1936)

Kezdjük is valamikor, a 19. század közepén! Aki valaha is olvasott Jane Austen regényt (vagy látott a könyvekből készült filmes adaptációt), jól tudja, hogy az angol hölgyek és urak Londonból a tengerparti Brightonba utaztak kipihenni a végeláthatatlan viziteket, ötórai teákat és bálokat. A Büszkeség és balítéletben hatalmas cirkusz volt, amikor a két legfiatalabb testvér közül csak az egyik lány utazhatott Brightonba, ahol később elcsábította egy tiszt, ezzel kemény helyzetbe hozva a Bennet családot.

Sétaruha 1815-ből

A sós tengeri levegőt eleinte az orvosok „írták fel”, de később divatos is lett a tengerparti kiruccanás. Európában egyébként nemcsak Angliában, hanem például Németországban is hagyománya volt a vízparti pihenésnek. Köszönhetően az akkoriban szaporodó vasútvonalaknak, egyre több ember engedhette meg magának ezt a fajta kikapcsolódást. Fürdésről azonban a kezdetekben szó sem lehetett, helyette a sétálás volt a módi. Az 1800-as évek elején megjelentek a kifejezetten tóparti vagy tengerparti sétáláshoz kifejlesztett ruhadarabok, amelyek könnyű anyagból, de sok fodorral készültek. Ezek a nyaktól a bokáig elfedve a testet a nap sugaraitól, hiszen a bőrnek fehérnek kellett maradnia. A hófehér bőrszín ugyanis azt mutatta, olyan emberről van szó, aki nem dolgozik a napon, ha mégis kimerészkedik a levegőre, kesztyűt és napernyőt viselhet, mert tulajdonképpen semmi más teendője nincs, csak a sétálgatás.

Fürdőruha hosszú bloomer nadrággal 1870 körül (forrás: www.metmuseum.org)

Később azért már bemerészkedtek a vízbe is. Az 1800-as évek közepén jött divatba a bloomers nevezetű ruhadarab, amely akár az emancipáció jelképe is lehetne. Amelia Bloomer lelkes feminista újságíróról kapta a nevét, aki cikkeiben biztatta a nőket a nemcsak kényelmetlen, hanem egészségtelen fűző, a több, súlyos alsószoknya viselése ellen. A törökbugyogóhoz hasonló, általában sötét színű anyagból készült, bokánál összehúzott bloomer-nadrág és a rövidített ruhaszerű felsőrész később a vízparton is feltűnt. A vízben való mozgást a nehéz flanel anyag valószínűleg nem könnyítette meg, nem is ez volt a funkciója. A divat csak másodlagos volt - már ami a fürdéshez szánt ruhákat illeti. A vastag anyag megvédte viselőjét a hideg víztől, a hosszú ujj és a zárt kialakítás pedig a napfénytől. A ruha mellé főkötőt is viseltek.

Fürdőruha bloomer nadrággal és főkötővel 1895-ből (forrás: www.metmuseum.org)

Természetesen nem ebben az öltözékben vonultak le a partra, hanem sétaruhában. Akkoriban teljesen kizárt volt, hogy egymás előtt öltözzenek át a nők és a férfiak, de még az is, hogy lássák egymást fürdőöltözékben. Az átöltözéshez egy fából készült, négykerekű, tetővel ellátott lovaskocsit használtak, amelynek elöl és hátul is volt ajtaja. A kocsit lóval félig betolatták a vízbe, így a fürdőzni vágyó hölgyek (és urak) a part felöli ajtón beszálltak, a víz felöli ajtón pedig fürdőruhában beléphettek a vízbe. Ilyen kocsikat egyébként a mai napig őriznek Angliában. A felújított változatok nagyon bájosak, érdemes rákeresni a bathing machine kifejezésre.


Tengerpart öltözőszekerekkel (forrás)

A 19. század végén felgyorsult minden - az élet is. A szabadidős tevékenységek között egyre több aktív kikapcsolódási forma vált divatossá. A tenisz és a biciklizés mellett az úszás is egyre népszerűbb lett, ehhez viszont túl nehéznek bizonyultak a viktoriánus korszak fürdőzésre szánt, méretes ruhái. Újfajta darabokra volt szükség, amelyben ugyan könnyebbé vált a mozgás, de még mindig eleget takart ahhoz, hogy megfeleljen a még mindig szigorú társadalmi elvárásoknak. Ezek ilyenek voltak. Az évek alatt ugyan egyre rövidebbek lettek ezek a ruhák, de még mindig elég nagyok ahhoz, hogy egyeseknek problémát okozzon a viselésük.

1887

Annette Kellerman ausztrál úszónőt (későbbi modellt és filmsztárt) 1907-ben azért tartóztatták le a bostoni strandon, mert a megszokott úszóruha helyett egyrészes, testhez álló, a karokat szabadon hagyó és a térd fölött végződő úszódresszben mutatta meg tökéletes testét. Az úszónő később elmesélte, hogy a provokáció helyett praktikus okok vezérelték, a társadalom által elfogadott ruhában ugyanis úgy érezte magát a vízben, mintha láncokkal a testén úszna.

Annette Kellermann 1907-ben

Annette Kellermann fürdőruha 1926-ból (forrás: www.metropolitan.org)

1910-re a fürdőruhák már nem rejtették el annyira az alakot, a szabásvonalak testkövetőbbé váltak. Amikor a nők az 1910-es évek közepére egyre gyakrabban és egyre többet úsztak, az addig használt anyagokat végleg le kellett cserélni, mert nem tudtak benne mozogni. 1921-ben az amerikai Jantzen cég piacra dobta az első egyrészes elasztikus fürdőruhát kötött anyagból. Attól fogva a harmincas évek közepéig a férfiak és a nők is kötött fürdőruhát viseltek, csak azok mérete lett egyre kisebb és kisebb.


Kötött fürdőruha 1916-ból

Akkor egy új, feltörekvő cég, a Mabs dobbantott azzal, hogy a kötött anyag helyett lasztexből készített fürdőruhákat. A sikert azért nem bízták a véletlenre, mert olyan színésznőknek ajándékoztak az új típusú fürdőruhákból, mint Joan Crawford, Loretta Young és Jean Harlow. Amikor aztán minden idők legszebb lábú színésznője, Marlene Dietrich rendelt minden színből egy tucatot, tudni lehetett: a kötött fürdőruhák divatjának végleg befellegzett.


Marilyn Monroe (forrás)

Bár manapság bikini nélkül elképzelhetetlen a női ruhatár, 1946. július 5-én Louis Reard tervező alig talált olyan modellt, akin bemutathatta volna találmányát. Végül a 19 éves Micheline Bernardini, a Casino de Paris sztriptíztáncosa kötélnek állt, és felvette a falatnyi ruhadarabot, amelyet az autószerelőből lett divattervező az amerikai atomkísérletek helyszínéről, Bikini-atollról nevezett el – utalva ezzel bikinibe bújtatott női test hatására. Amerikában felháborodtak a látottakon, de ez semmi nem volt ahhoz képest, ami Európában történt. Az erősen katolikus országok, köztük Olaszország és Spanyolország, megtiltotta a nőknek, hogy fel merjék venni azt a ruhadarabot, amelyről tervezője így nyilatkozott: csak akkor bikini a bikini, ha átfér egy jegygyűrűn.

Az ominózus ruhadarab előlről (forrás)

...és hátulról.

Amerikában három nagy céggel kezdődött a fürdőruha-divat ipar. Az egyik Fred Cole nevéhez fűződik, aki okosan hollywoodi sztárokat keresett meg, hogy legyenek a cég arcai. Esther Williams neve ma már nem cseng olyan ismerősen, de régi, bikinis fotókról ismerős lehet. Cole egészen addig ment, hogy felkereste Diort, tervezzen fürdőruhákat a márka számára. (Ezek szerint már akkor sem volt ismeretlen, hogy egy fogyasztóbarát árairól ismert márka nagy tervezőt kér fel közös munkára – ahogy manapság a Mango vagy a H&M teszi.) Amikor Christian Dior habozott, hogy ő ugyan semmit nem tud a fürdőruhákról, Cole válasza így hangzott: „Maga tervező, nem? Akkor tervezzen!” Így született Dior első és egyetlen fürdőruha kollekciója a Cole számára 1955-ben.

1956-ra, tíz évvel a bemutatása után, a bikini elfogadott vízparti viseletté vált köszönhetően az istennő testű és féktelen Brigitte Bardotnak, aki imádta ezt a megbotránkoztató darabot viselni és rendszeresen ebben fotózták le. A sztárok divatra gyakorolt hatását pedig mindannyian ismerjük. Az 1960-as években már dal is született a bikiniről, amely Brian Hylandot, az előadót a zenei listák élére repítette. A bikinit ugyan már nemcsak elfogadták, hanem imádták is, de a következő sokk csak ezután következett.

Brigitte Bardot 1953-as cannes-i kampánya bikiniben (forrás)

1964-ben Rudi Gernreich bemutatta a fürdőruhák új változatát, a monokini névre keresztelt darabot. A ma ismert felül semmi darabbal szemben az általa tervezett darab még két haszontalan pántot is tartalmazott, amelyeknek feltehetőleg annyi funkciójuk volt, hogy a viselőiken tartsák a nadrágrészt. A világ egyszerűen nem tért magához a döbbenettől, a férfiak oda se mertek nézni, a nők repülősó híján sápítoztak, a Vatikán pedig egyenesen elítélte ezt a viseletet. A szigorú pápai tekintet ellenére Gernreich több mint 3000 darabot adott el egy szezon alatt szerte Európában. „A szexisség az emberben rejlik, nem abban, amit visel” – védte kreációját a tervező. Ettől függetlenül Amerikában a legtöbb strandon és közparkban betiltották a viselését, a bátor ellenszegülőknek akár 100 dollár bűntetést is kellett fizetniük.

Rudi Gernreich modellje 1964-ből... (forrás)


... és Josephine Baker fellépő ruhája 1927-ből. (forrás)

Gernreich ötletesládája viszont ennyivel még mindig nem ürült ki: 1974-ben bemutatta a tangadresszt – nőknek és férfiaknak egyaránt. Ezt nem sokkal később a brazil tanga követte, amelyet valóban nagyon nehéz überelni.

Lisa Taylor és Jerry Hall 1975-ben Helmut Newton fotóján (forrás)

Persze, sikerült: Christy Brinkley 1981-ben keresztpántos fürdőruha és cérnapántos tanga keresztezéséből született (kínzóeszközre hasonlító) fürdőruhában ücsörög az óceánparton. A fotó a Sports Illustrated magazinban jelent meg, amelynek oldalain a modell hat évvel korábban mutatta be a tangát.

1981 (forrás)

Feedek

HIRDETÉS

Silouette a Facebookon is

Címkefelhő

divat (38),divattörténet (20),inspiráció (13),20. század (9),divattöri a jövőből (7),19. század (6),divattervező (6),film (6),divat a vásznon (6),1920-as évek (5),interjú (5),2011-2012 ősz-tél (4),fűző (4),cipő (4),17. század (3),2011 (3),coco chanel (3),trend (3),Chanel (3),kiállítás (3),divatlexikon (3),menyasszonyi ruha (3),könyv (3),divattervezés (3),Elizabeth Taylor (3),Marlene Dietrich (3),fehérnemű (3),marilyn monroe (3),szecesszió (3),vörös szőnyeg (2),kepp showroom (2),programajánló (2),Tweed Run Budapest (2),1950-es évek (2),haj (2),hajfestés (2),haute couture (2),menyasszony (2),vintage (2),balett (2),múzeum (2),1930-as évek (2),18. század (2),Titanic (2),fürdőruha (2),Ördög Nóra (2),x-faktor (2),Lucile (2),Erzsebet kiralyne (2),divatos olvasmányok (2),Sarah Bernhardt (2),2012 tavasz-nyár (2),anna amélie (2),givenchy (2),16. század (2),lilla sellei bags (2),trenntre shoe design (2),retro péntek (2),esküvő (2),sorozat (1),életmód (1),vívás (1),sport (1),slippers (1),olimpia (1),bikiniszezon (1),dior (1),kollaboráció (1),lapos cipo (1),Jelmeztár (1),ruha (1),Látogatóközpont (1),parfüm (1),London (1),kampány (1),jelmez (1),V&A Múzeum (1),reklám (1),Chanel No. 5 (1),Jean Paul Gaultier (1),Christy Turlington (1),2013 (1),királyi család (1),keresztelő (1),kosztüm (1),Oscar 2012 (1),görög (1),golden globe (1),képek (1),modell (1),A magyar divat 1116 éve (1),A divatról komolyan (1),születésnap (1),Madonna (1),MTVA (1),koncert (1),II. Erzsébet (1),Királynő (1),A stílus királynői (1),György herceg (1),Paul Poiret (1),ikon (1),Párizs (1),divatbotrány (1),Pavlova (1),torta (1),fotózás (1),fotós (1),Anna Pavlova (1),Lady Duff-Gordon (1),Dolce&Gabbana (1),ókor (1),2013-2014 ősz-tél (1),10 dolog (1),Bert Stern (1),sztárok (1),Jacob Davis (1),Levi Strauss (1),esemény (1),farmernadrag (1),Cannes-i filmfesztivál (1),biciklis divat (1),mozi (1),A nagy Gatsby (1),1930-as (1),bicikli (1),A Nagy Duett (1),The Voice (1),Sisi (1),Sissi (1),balenciaga (1),szépség (1),direktórium (1),sztár (1),farmer (1),Cora Pearl (1),muszlinbetegség (1),rózsaszín (1),Cate Blanchett (1),szépségápolás (1),Katalin hercegnő (1),magyar divat (1),A Dal (1),Annette Kellerman (1),Tolvai Reni (1),Palvin Barbara (1),fogyókúra (1),1900-as évek (1),tetoválás (1),2012 (1),kurtizán (1),manöken (1),Gil Elvgren (1),pin-up lány (1),szépségipar (1),bubi (1),frizura (1),cséfalvay fanni (1),diplomakiállítás (1),nivea (1),tengerészcsíkos (1),100 (1),beauty (1),mome (1),bulvár (1),melltartó (1),rihanna (1),köröm (1),1940-es évek (1),1970 (1),Yves Saint Laurent (1),triumph inspiration award 2011 (1),bódis boglárka (1),bugyi (1),harisnya (1),kapszulakollekció (1),mono fashion (1),eugéne atget (1),divatkreátor (1),dolmány (1),séllei lilla (1),mente (1),Esterházy (1),főúri öltözékek (1),glamour (1),funny face (1),kalap (1),alsóruha (1),audrey hepburn (1),1957 (1),magyar viselet (1),Diana hercegnő (1),fejfedő (1),15. század (1),color blocking (1),2011 tavasz-nyár (1),sármán nóra (1),14. század (1),gótika (1),chino (1),nadrág (1),galicza eszter (1),hennin (1),1971 (1),Jeanloup Sieff (1),táska (1),biedermeier (1),gucci (1),korona (1),catwalk (1),rotschild klára (1),szocializmus (1),zagabo (1),cipzár (1),fotó (1),divatkutya (1),orosz agár (1),dori tomcsanyi (1),je suis belle (1),csillámpor (1),flitter (1),diszkó (1),Szépművészeti Múzeum (1),Christóbal Balenciaga (1),szépségflastrom (1),rokokó (1),Liszt Ferenc (1),Utolsó rapszódia (1),magyar film (1),toll (1),use unused (1),elsa schiaparelli (1),1958 (1),körömfestés (1),reneszansz (1),barokk (1),fontange (1),fekete körömlakk (1),13. század (1),botrány (1),christian louboutin (1),középkor (1),12. század (1),vogue (1),Cosmopolitan (1),mildred pierce (1),gepárd (1),mata hari (1),tisztalkodas (1),wc (1),Bakos Piroska (1),Gombold újra! (1),street fashion budapest (1),konferencia (1),yvan rodic (1),facehunter (1),szinpad (1)

Olvasóim

szekeresk Mengyán Eszter labor csirek LStyle winifredka dori89 jfgidskjf jbujdoso madmadame

Goldenblog