A ma leginkább szexi jelzővel illetett fehérnemű csábító mivolta nem volt evidencia kétszáz, de még hetven évvel ezelőtt sem. Akkor az alsóneműnek nem sok köze volt a szexualitáshoz, de még a kényelemhez sem. Bugyit például általánosságban a 1800-as évek közepéig nem is viseltek, a melltartó az 1920-as években inkább leszorította a mellet, mint kiemelte. A bordákat összeszorító és az alakot karcsúvá deformáló fűzőről pedig még egy szót sem ejtettünk. Az egyik legizgalmasabb, sokszor botrányt kavaró divatobjekt történetéből idén februárban dr. Szatmári Judit Anna viselettörténet-kutatóval beszélgettem. A cikk akkor ki is került oda, ahova szántuk, de most még több képpel posztolom ide is. Olvassátok. Jó lesz.
Kezdjük azzal az egyszerű ténnyel, hogy a mai értelemben vett modern fehérnemű egészen az 1920-as évekig nem is létezett. Ráadásul sokkal inkább takart, mint megmutatott. Arról nem is beszélve, hogy az esetek nagy többségében nem fehér, hanem nyers színű volt, éppen ezért érdemes őket inkább alsóneműnek nevezni. A 19. század második feléig ugyanis nem, illetve nagyon sok munkával tudtak csak vegyileg fehéríteni, a fehérített pamutanyag annyira drága volt, hogy csak nagyon kevesen engedhették meg maguknak.
Melltartó-szerű fehérnemű 1804-ből és fűző az 1820-as évekből
A történelemben a mostani testkultuszhoz és kivetkőzéshez hasonló időszak az ókoron kívül csupán a francia direktórium idején fordult elő. Az emberek mindig az udvart követték öltözködésben, de mivel akkor a francia forradalom alatt meggazdagodott, születési előjogokkal nem rendelkező polgárságnak volt igazán hatalma, sokkal inkább a szépség volt a nő értékének fokmérője, mint a rang. A „csodálatos” nő lett az ideál. Hiába született valaki gazdagnak, ha az akkor divatos muszlinruhákban nem mutatott jól, a szétfolyt test összetartására pedig fűzőt sem viselhetett azon egyszerű oknál fogva, hogy az éppen nem volt divatos. A leheletvékony pamutmuszlinból készült ruha alatt csak egy vékony, testszínű selyemtrikót viseltek, és gyakran mezítláb jártak-keltek a házban. Nem csoda, ha a legtöbb nő úgynevezett muszlinbetegségben szenvedett, azaz folyamatosan felfázott vagy tüdőgyulladást kapott.
Madame Recamier-nek ez nem a hálóruhája! (bal) Karikatúra az 1800-as évek téli divatjáról (jobb)
A szexi, csipkés tetejű harisnya is a csábítani készülő nő ruhatárának alapdarabja, nem igaz? A mai értelemben vett harisnya elődje térd fölött masnival megkötött ruhanemű volt. A masnin kívül azért fantáziadúsabb díszítések is előfordultak a divattörténet során: az 1830-as években gyönyörű, bokán és lábfejen hímzett darabok ékesítették a nők lábait, amelyek ráadásul ki is látszottak a viszonylag rövid (értsd: bokát verdeső) szoknya alól! Történt ez annak ellenére, hogy a nőideál akkoriban a szende nő volt, a kacérkodás szóba sem jött.
Meseszép harisnyák az 1830-as évekből (balról az 1.), 1864-ból és 1865-ből
Ma elképzelhetetlen, hogy nem viselünk bugyit, de a 19. század közepéig ez teljesen természetes volt. A rengeteg alsószoknya alá fölösleges lett volna még egy ruhadarab csak azért, hogy legyen, ráadásul a mellékhelyiségben is megkönnyítette a dolgot, hogy nem kellett az anyagrengeteg mellett még ezzel is vesződni. Az alsószoknyák rengetege pedig felfogta a különböző testnedveket is, amelyek szabadon folytak. A nők akkor érezték először szükségét a bugyinak, amikor megjelent a merevített szoknyarész, azaz a krinolin, ami alatt már nem viseltek alsószoknyát, csak alsóinget, amely melegített volna. A kezdetek kezdetén térdig érő, fodros-bodros, bő alsónadrágot viseltek, amely középen nyitott volt, hogy a mellékhelyiség használata továbbra se okozzon fennakadást a napi rutinban.
Nappali viselet az 1860-as évekből és krinolin 1865-ből
Alsónadrágok 1850-ből (bal) és 1874-ből (jobb)
A jó alakért meg kell szenvedni. Ma az edzőteremben izzadunk, a 19. században pedig a fűző szorításában pihegtek a nők. A korábban bálnacsonttal, később acéllal merevített fűzők annyira összenyomták a belső szerveket, hogy volt olyan nő, aki abba halt bele, hogy a bordája átszúrta a máját. A lengőborda kioperálása sem mai találmány, akkoriban Judit s)zerint rendszeresen végeztek ilyen műtéteket az egyetlen cél érdekében: felöltözve kellett tökéletesen kinézni. (Ma ugye pont az ellentettje az igaz). (Itt vetem közbe, hogy olvastam egy blogon, hogy az egész lengőborda kioperálás nagy kamu, a nők nem tették ki magukat ilyen veszélnyek, nem volt olyan fejlett az orvostudomány, stb. Nem tudom még mindig mi az igazság, de ha arra gondolok, hogy már az ókori Egyiptomban végeztek koponyalékelést, akkor semmit sem tartok lehetetlennek. Megjegyzés vége.) A házasság előtt a felek nem is látták egymást, utána meg már – néhány kivételtől eltekintve – mindegy volt, ki hogyan néz ki. A házastársak sokszor egész életükben nem látták egymást meztelenül, csak hálóruhában.
Fűzők 1876-ból és 1880-ból...
...1887-ből és 1891-ből...
... 1900-ból és 1907-ből.
A melltartó akkor került a képbe, amikor a fűző eltűnt. A női test felszabadításáért folyó mozgalomban élen járt Paul Poiret, aki reformruhákat tervezett. Ezek alá már nem viseltek klasszikus, a testet elnyomorító fűzőt, hanem megjelentek a reformfűzők, amely tulajdonképpen az első melltartók voltak. A mellkultusznak azonban az 1910-es években még semmi nyoma. Az akkori melltartók egyetlen célja, hogy a fűző tartásához hozzászokott nők továbbra se érezzék teljesen csupasznak magukat.
Hatalmas változás: fehérnemű 1910-ből és 1917-ből.
A fehérneműben – mint sok minden másban is – a 20-as évek hozott jelentős változást. A ruhák hirtelen térdig rövidültek, ezért a térdig érő bugyikat felváltották a maihoz hasonló darabok. A vállpántos selyemtrikó és a finom, lágy esésű nadrágocska keresztezéséből megszületett a combinaison nevű fehérnemű. A finoman megmunkált, csipkés selyemcsodák nem látszottak át az akkor divatos ruhák alól. Mivel ebben az időben a fiús nő volt az ideál, a melltartók nagy része leszorította a ciciket, a ma is divatos alakformáló fehérnemű pedig a virágkorát élte. A húszas évek a harisnya forradalma is volt, ekkor terjedtek el a maihoz hasonló vékony harisnyák, a legszebb darabok selyemből készültek.
Az 1920-as évekből
Melltartó az 1920-as évekből
Alsónadrágocska 1926-ból
A fehérnemű egészen az 1950-es évekig nem került szem elé, akkor nagyot fordult a világ. A film, a zene és a második világháború okozta társadalmi változások, az életigenlés és a fiatalság kultuszának erősödése magával hozta az első provokatív nőtípus megjelenését. Ők voltak a pin-up lányok, akiket többnyire fehérneműben ábrázoltak. Valahonnan innen ered a fehérnemű és a csábítás összekapcsolódása.
Melltartók (balról jobbra): 1930-as évek vége, 1940-es évek vége, 1950-es évek
A ma jellemző testkultusz valamikor a hatvanas évekből indult, a meztelenkedős hetvenes években erősödött, az aerobicláztól verejtékben fürdő nyolcvanas években élte virágkorát. Ekkor jelent meg az egyik legprovokatívabb fehérnemű, a tanga, amelynek nem volt divattörténeti előzménye. Az afrikai, dél-ázsiai és amerikai természeti népek viselete ihlette bugyifajta a nyolcvanas évek aerobicdresszein jelent meg először. A kilencvenes évek másik nagy „találmánya” a wonderbra volt. 1992-ben berobban a Gossard divatcég Ultrabra melltartója, amely újra divatba hozza a dekoltázst. Erre válaszként egy másik cég, a Playtex saját Wonderbrajával jelent meg, amely minden idők egyik legerősebb reklámkampánya (és Eva Herzigova) segítségével hitette el a nőkkel, hogy a mellek csak push-up melltartóban lesznek tökéletesek. Míg korábban felöltözve kellett gyönyörűnek lenni, addig a 80-as, 90-es években egyre kevesebb ruhában kellett ugyanezt a hatást elérni, sőt!
Egy-egy divathullám korábban évtizedekig tartott, majd a 20. században évekre rövidült, ma pedig ott tartunk, hogy szezonról szezonra változik. Míg korábban a fehérnemű a divathoz igazodott, addig ma alkalomtól és egy-egy ruhadarabtól függ, hogy milyet választunk. Ha olyan kedvünk van, akkor kicsit megemeljük, vagy éppen leszorítjuk, amit szeretnénk. A lényeg, hogy olyat vegyünk fel, amiben jól érezzük magunkat. Ha ugyanis mi elhisszük, hogy csábítóak vagyunk, nincs az az ember, aki ezt megkérdőjelezné.
Képek:
Wikipedia - http://wikipedia.org/
The Metropolitan Museum of Art - http://www.metmuseum.org/ (Vigyázz, drog!)
The Kyoto Custume Institute - http://www.kci.or.jp/ (Szintén!)