Ha adott a lehetőség, hogy Jamie Oliver londoni éttermében ebédelj, te mégis a V&A kiállítását választod, az diagnosztikus. Természetesen hülyét kaptam volna, ha nem jutok el pár órára a londoni Victoria & Albert Múzeumba, hogy megnézzem az időszakos divatkiállítás mellett az állandó divattárlatot is.
Londonban több okból kifolyólag is szeretek múzeumokba menni. Az egyik, hogy nem kell néma csöndben lenni vagy suttogni, csak mert a pókhálós teremőr nénik csúnyán néznek rád. Én speciel nem is tudok suttogni - genetikai adottság -, így csak örülök, ha nem is kell. Na, Londonban nem kell. A Természettudomány Múzeumban alap, hogy kiabálnak a gyerekek, de a Tate Modernben és a British Múzeumban is láttam csoportos foglalkozásokat, tárlatvezetéseket, ahol egymást túlkiabálva / túlnevetve próbálták megfejteni a képeket. (Most jut eszembe, mintha erről már írtam volna.)
A Kensington Palotában található kiállításra épp csak beszaladtunk, de teljesen lenyűgözött a kurátorok kreativitása. Minden szoba egy-egy történetet mesélt el: Victoria királynő gyémántjubileumát például az angolok szemszögéből. Volt egy szoba, ahol üdvözlő képeslapot írhattál Victoria királynő jubileuma alkalmából, aztán kicsiptethetted a falra, de ez csak egy ötlet a sok közül. A múzeum honlapján például ilyen videóra bukkantam. Teljesen készen vagyok, annyira jó!
Volt egy szoba, amelyben valami uralkodó arc körüli pletykákról volt szó (rohantunk, nem jegyeztem meg), és az egész szobában gramofonokat állítottak fel, amelyekből folyamatosan áradt a suttogás. Ha odamentél a szobában a megjelölt helyekre, akkor kitisztult a szöveg, mert az adott helyen csak egy ember suttogását hallgathattad meg.
A Fashion szekció a V&A Múzeumban nem volt ennyire lenyűgözően ötletes, helyette viszont ott voltak a ruhák. Az állandó kiállításon az 1700-as évek végétől a 2000-es évekig (!) követhetjük végig a divat változását. Hiába láttam már rengeteg fotót régi ruhákról, mindig és mindig felfedezek valamit, és általában rájövök, mennyi mindent nem tudok. Le is fotóztam néhány kedvencemet.
Az egyik ilyen egy abroncs volt, amelynek a derékrészére figyeltem fel. Valahogy eddig nem volt benne az agyamban ez a megoldás.
Aztán itt van ez a cipőcske. Hasonló topánokról írtam korábban. Imádtam is őket, de azt nem tudtam, hogy milyen pici és kecses lábuk volt azoknak a hölgyeknek, akik a széttáncolható cipellőcskékben tipegtek. Fotóm ugyan nincs róla, de a pasiknak is hasonlóan keskeny lábfejük volt. Rémisztően keskeny. (A tükröződésben az én lábfejem... hát, nem vagyok egy Hamupipőke, az tuti!)
A béna mobilfotón ugyan annyira nem látszik, de ezen a képen az a lényeg, hogy a puffos ujjú ruha alá olyan alsóruhát vettek, amihez hozzá lehetett kötözni a puffos alsóujjat. Elképesztő!
Na, erről is lesz majd külön poszt, de addig is: amikor még nem az interneten, nem a divatlapokból vagy a divatbemutatókon tájékozódtak az emberek a következő szezon trendjeiről, akkor felöltöztetett bábukat küldtek a Párizsból a nagyobb városokba, hogy tájékoztassák az uraságokat és asszonyokat, mit viselnek épp a párizsi arisztokraták, vagy maga a császárnő / királynő. A babákon az aktuális alsóruha-divatot is bemutatták. Ezek az aprócska ruhácskák az eredeti darabok pontos, miniatűr másai voltak.
Több olyan "vitrin" volt, ami előtt egyáltalán nem, vagy csak kevesen álltak. Igaz, hogy egy fűző vagy egy túldíszített rokokó ruha izgalmasabb sokkal az első látásra semmitmondó daraboknál - például ennél a párnál...
... Ha viszont közelebb hajolunk, eszméletlen részletgazdagságra lehetünk figyelmesek.
A 20. századból is van néhány fotóm. Ezek például Elsa Schiaparelli hajfésűi. Teljesen odáig vagyok értük.
Egy kis Dior - kívülről és belülről is. Minden egyes öltést közvetlen közelről nézni nagyon különleges élmény annak, aki imádja a divatot.
Sajnos, a brit tervezők báli ruháit összegyűjtő időszakos Ballgowns - British Glamour Since 1950 címre hallgató kiállításon tilos volt fotózni. Még akkor is rád szóltak, ha csak a mobilod emelted fel. Ízelítőnek íme egy kisfilm a kiállításról!
Aki Londonban jár, mindenképp nézze meg. Az állandó kiállításra a belépés ingyenes, az időszakos kiállítás ára (kedvezmény és múzeumi adomány nélkül) 10 font.
Kereső
Olvasóim
