Aki volt olyan naiv és azt hitte, hogy a hajfestés 19. vagy 20. századi találmány, azt ki kell ábrándítanom. A nők boszorkánykonyhájában sokkal korábban kifőzték a hajfestés titkát, mint azt először gondolnánk...
Műhaj és kemikáliák
Nem biztos, hogy a római nők voltak az elsők. Róluk viszont biztosan tudom, hogy megirigyelve a germán asszonyok aranyszőke hajzuhatagát kecskefaggyúból és bükkfahamuból készült szappannal mosták a hajukat, amely így szőke vagy vöröses árnyalatú lett. (Aki megtehette, a foglyul ejtett germán nők hajából készült parókát viselt inkább.)
Itáliában a reneszánsz idején a sűrű, szőke haj volt a divat. A haj tömegét póthajakkal igyekeztek feljavítani, míg a kívánt szín elérésére egyrészt rengeteget voltak a napon (tudták, hogy a nap kiszőkíti a hajat), másrészt különböző festékeket használtak.
Szalagokkal, gyönygökkel, póthajjal feltuningolt frizura (1480) és egy velencei nő hirtelenszőke haja (16. század második fele)
Hogy a „különböző festék” pontosan mit takar, arra egy 1596-ból származó bejegyzést találtam a Képes divattörténet című könyvben (igen, még mindig ez van terítéken). A gesztenyebarna hajfesték receptje a következő:
„Végy ördögszekérfüvet, s a hamujából főzz lúgot, és tégy bele annyi timsót, amennyit gondolsz, és mosd meg vele a hajadat, mert ez után a haj készen lesz a festéket bevenni, ugyanebben a lúgban forrósítsál kámfort, ettől a haj fehér lesz, aztán tegyél hozzá bukszusleveleket, és a bukszuság forgácsát keverd össze vérehullató fecskefűvel, árpaszalmával, tölgyfaforgáccsal, csillagfű és borsó lisztjével, és ha ez mind benne van, ahogy most elmondtuk, akkor a haj vörös lesz, ha pedig ugyanebbe a lúgba sticadot és ginestrát is teszel héjával és levével, akkor lesz a haj gesztenyebarna.”
Egy vörösesbarna 1569-ből és egy barna 1595-ből
Wikipediáztam is egy sort, hogy könnyebben beszerezhessétek a hozzávalókat érthetőbb legyen, de mivel nem találtam meg mindent, szerintem mindenki jobban jár a dobozos hajfestékkel…
Kereső
Olvasóim
