silouette

Hamarosan interjúzni fogok Galicza Eszterrel, akivel hónapok után végre sikerült egyeztetni. Ő és Kónyi Anikó csinálják a Trenntre Shoe Design-t, azaz egyedi, színes és kényelmes topánokat (ez az interjú apropója). Nem követem folyamatosan a fejleményeket náluk, de a múltkor végignéztem a posztokat a blogukon és elmerültem a Facebook-oldalukon is a képekben. Ahogy nézegettem a pipőket, eszembe jutott, hogy láttam már hasonló modelleket. Felütöttem a Cipők című könyvemet, és találtam néhány régi topánt, ami akár inspiráció is lehetett Eszterék számára.

Nyilván fogalmam sincs (egyelőre), honnan ötletelnek, ez csak egy játék a részemről. Az ilyen fajta inspirálódással egyébként nincs semmi kivetnivaló, elvégre a divat egyfajta körforgás. Aki kicsit is figyeli a trendeket, az látja, hogy folyamatosan térnek vissza a korábbi évtizedek divatelemei - sokszor több párhuzamosan. De régen is volt erre példa, a barokk vagy a rokokó divatja is visszatért neobarokk és neorokokó néven alig száz évvel az eredeti után.

És most a képek:

Ez az 1880-as évekből, Angliából származó félcipő, amelyet a délutáni teázások alkalmával viseltek - nyilván a teázáshoz külön ruha és külön cipő dukált. Halálra is unták volna magukat gazdagék, ha nem öltözködnek át minden hétköznapi eseményre - úgy, mint: reggeli, ebéd, teázás, vacsora, a sétákról, vizitekről és bálokról nem is beszélve.

Ez a cipő száz évvel később, Pihilippe Model kezei között született.

Ez pedig Trenntre Shoe Design egyik modellje.

Ahogy ez is.

A dolog ezzel nem ér véget, ugyanis teljesen beleszerettem egy másik modelljükbe is, aminek szintén találtam néhány "elődöt".

Itt van például ez a cuki irokéz mokaszint idéző darab. (Nem hiszek a könyvemnek, mert ugyan egy lapon említi egy eredetinek tűnő mokaszinnel, de szerintem ennek még kockás bélése is van, amit az indiánokból azért nem nézek ki.) Az eredeti mokaszin őzbőrből készült és egyetlen darabból szabták. Minden törzs mokaszinjait más és más minta díszítette, amelyek kagylókból, színes gyöngyökből vagy a tarajos sül tüskéjéből álltak.

Bal oldalon egy gyönyörű francia házitopán 1855 körüről, valószínűleg olyan szalmából készült, mint amilyenből a kalapok is.
Jobb oldalon Willy van Rooy cipőtervező egyik meseszép darabja, amelyről csak szuperlatívuszokban tudnék írni, de szerintem fölösleges. (Giccses, giccses, de teljesen magával ragad...)

Ez pedig a Trenntre Shoe Design modellje. (Oh, és az a harisnya!)