Egyre többször hallani arról, hogy egy-egy nagynevű divattervező összeáll egy olcsó(bb) árkategóriába tartozó tömegmárkával. Naivak lennénk, ha azt gondolhatnánk, minden a H&M-el és Karl Lagerfelddel kezdődött 2004-ben, amikor a svéd tömegmárka rávette a tervezőt, hogy az ő színeikben tervezzen elérhető árú kollekciót. Az efféle kollaboráció – ahogy az angol kifejezést átvettük – nem ismeretlen a 20. századi divattörténetben sem, rögtön hoztam is rá három példát.
20. századinál korábbi példát felesleges is keresni, hiszen a ma ismert, nagy divatházak névadó tervezői szinte mind a 20. században alapozták meg a hírüket. A másik, hogy az őket felkérő, tömeggyártásra és tömegfogyasztásra specializálódott márkák nagy része szintén a 20. században alapult, illetve terjedt el rendkívül széles körben a második világháborút követően - elsősorban a technika, a gyártás, a gyárak fejlődése miatt.
Christian Dior & Cole of California – 1955
Az első együttműködésről az előző, a fürdőruha történetét taglaló bejegyzésemben is írtam. Addig fogalmam sem volt róla, hogy Christian Dior lepaktált Amerika egyik legnagyobb fürdőruhagyártó cégével, a Cole of Californiával, pedig de. Mindez 1955-ben történt, ötven évvel a H&M és Lagerfeld kollaborációja előtt. Amikor a márka alapítója felkereste Diort, hogy készítsen a számukra fürdőruha-kollekciót. A tervező először vonakodott, és azzal érvelt, hogy nem sokat tud a fürdőruhákról, mire Cole azt válaszolta: „Maga tervező, nem? Akkor tervezzen!” Így született Christian Dior első és egyetlen fürdőruha-kollekciója virágmintás, nyakbakötős, masnis darabokból és a parton viselhető felöltőkből.
Dior & Cole California
Dior fürdőruhák a Vogue-ban
Hubert de Givenchy & Jantzen – 1957, 1958
Néhány évvel később egy másik zseni, Hubert de Givenchy egy másik amerikai fürdőruhacég, a Jantzen mellé szegődött két évre, hogy mesés darabokat álmodjon a nőkre. Sajnos, erről az együttműködésről nem találtam egyetlen izgalmas történetet sem, így maradnak a képek.
Givenchy & Jantzen - 1957
Halston & JCPenney – 1983
Roy Halston Frowickról, a Halston divatház névadójáról mostanában kevesebbet hallani, de nem volt ez így az 1970-es és 1980-as években. Sokak szerint ő volt az első olyan tervező, aki meglátta a potenciált abban, hogy a nevét eladja. A vevő a J.C. Penney nevű amerikai áruházlánc volt, amely a Halston III névre keresztelt, alacsonyabb árfekvésű márkát kezdte árusítani. Sajnos, a tervező nem jött ki jól ebből az együttműködésből. Sok állandó vevője más tervezőhöz fordult, amint meghallották, hogy „olcsó” lett. A J.C. Penney láncnál drágább termékeket áruló, magukat magasabbra pozicionáló, de még mindig tömegtermékekre specializálódott áruházláncok egyszerűen nemet mondtak arra, hogy a Halston divatház bármilyen termékét árusítsák. A Halston hatalmas ismertséget nyert, de elveszítette a presztízsét.
H&M & Karl Lagerfeld – 2004
Pont ezért is ironikus az, ami 30 évvel később történt, amikor Karl Lagerfeld rábólintott a H&M felkérésére. A svéd tömegmárka a legnagyobbak közé tartozik – ha épp nem ez a legnagyobb. Fogalmam nincs, mivel tudták meggyőzni Lagerfeldet, aki valószínűleg pontosan emlékezett arra, mi történt Halstonnal. Ennek ellenére rábólintott az együttműködésre és 2004-ben megjelent a H&M-ben a zakóból, Lagerfeld képmásával díszített fehér pólókból és kisfeketéből álló kollekció, amelyet szinte azonnal felvásároltak a megfertőzött rajongók. Lagerfeld később kijelentette, hogy soha többé nem dolgozik együtt a H&M-el (milyen stílusos!), amelyik viszont szezonról szezonra újabb tervezőt győz meg a kollaborálás gyönyöreiről - legutóbb például Donatella Versacét. 2012 október 4-én a sokadik H&M és ismert ember (most éppen nem tervező, hanem Anna Dello Russo főszerkesztő) kollaborációjának örülhetünk, 2012 november 15-én pedig Maison Martin Margiela kollekciója érkezik.
Kereső
Olvasóim
