Bottega Veneta, Brioni, Céline, Costume National. A tervezők agya egy rugóra járt, amikor az őszi-téli kollekcióikba építették – hol alig feltűnően, hol látványosan – a hófehér garbót. A lenti képet Faragó Ilona Az öltözködés ábécéje című, 1977-es kiadványából vettem. A nyakat körülölelő, fehér sáv inspirációs gyökerei viszont még ennél is sokkal korábbra, a férfidivatba nyúlnak vissza.
De mindenek előtt egy kis csemege az említett kollekciókból.
BCBG Max Azria és Bottega Veneta kétszer.
Brioni és Céline kétszer.
Costume National és Moschino kétszer - minden kép innen.
És akkor most kezdjük a történetet az elején! Az 1800-as évek első évtizedeiben a magas sarkú férficipők, a liszttel fehérített parókák, a hatalmas műgonddal elkészített és a nőkénél különlegesebb férfiruhák helyébe egyszerűbb, letisztultabb darabok kerültek. Ennek elsősorban politikai okai voltak. A francia forradalom előtt az arisztokrácia az öltözködéssel fejezte ki a rangját, ruharendeletekkel szabályozta, ki és mit viselhet - vagyis nem viselhet. Más kérdés, hogy a szegényebbek nem is tudtak volna olyan pompába burkolózni, mint az előkelők. A divat tükrözte különbözésnek a forradalom alatt és után nem sok jelentősége volt már. A férfidivat radikális változáson esett át, a korábbiakhoz képest fakó és egyszerű lett.
Az 1790-es évek közepére jelent meg a leegyszerűsödött divat már-már karikatúrába hajló változata Franciaországban: az „incroyable” (hihetetlen) nevű divatfi és párja, a „merveilleuse” (csodálatos). A divatfik egyik legjellemzőbb ruhadarabja a vastag, hófehér nyaksál volt, amely nem is csak a nyakat takarta, hanem túlzó módon egészen az áll fölé, majdnem a száj vonaláig ért (lásd a jobb oldali karikatúrán).
Jacques-Louis David önarcképe (1794) és a hihetetlen divatfi a csodálatos divathölggyel - kép
„Les Modernes Incroyables” – karikatúra a Caricatures Parisiennes-ből (1810) - kép
Angliában már ekkor jelen vannak azok a férfiak, akiknek alapdarabjai közé tartozik az egyenes szárú, hosszú nadrág, a frakk, a félcipő és a művészien megkötött nyakkendő, amelyet inkább nyaksálnak neveznék. A történetünk szempontjából ez, a sokféleképpen tálalható ruhadarab a lényeg, de azért muszáj szólni azokról is, akik ezt viselték. Ők voltak a dandyk, akiket - 1800 és 1830 között biztosan - minden férfi utánozni akart a fehér nyaksáljukkal együtt.
Richard Dighton karikatúrája (1818) - kép
A dandyk prototípusa George Bryan Brummel volt, akit mindenki csodált. Mestere volt a letisztult stílusnak, az eleganciának, amely ma is érvényes a férfidivatra annak ellenére, hogy a dandyk ruhatárából csak a frakk és a cilinder maradt a 21. századi férfira. Brummelről egy csomó anekdota született. Vannak egészen hihetőek, mely szerint azért nem csináltatott magáról soha életnagyságú portrét, mert egyszer leesett a lováról és betört az orra. Állítólag ő volt az, aki elterjesztette a napi tisztálkodást, borotválkozást (még a fogát is rendszeresen mosta!), és a rendszeres ruhatisztítást. Olvastam olyat is, hogy pezsgővel kellett fényesíteni a cipőjét és naponta több órán keresztül foglalkozott a külsejével. A pezsgős részt nem biztos, hogy beveszem, de mindent el tudok képzelni.
Brummel és a művészien megkötött nyakkendők - képek innen és nagy méretben innen.
Öltözködő dandyk (George Cruikshank, 1818) - kép
És akkor most vissza ahhoz a ruhadarabhoz, amiről eredetileg szó van. A garbónyakú pulóver munkásruhából lett hétköznapi viseletté, először elsősorban a férfiak körében. A nők között Greta Garbo tette népszerűvé, aki az Anna Christie (1930) című filmben is viselte.
Garbo 1930-ban és ki tudja mikor - kép.
Állítólag Katharine Hepburn is szívesen bújt garbóba azért, hogy vékonykának gondolt nyakát takarja vele.
Az ötvenes években a bentlakásos iskolák, egyetemek hatására terjedt el a fehér garbó, amely azt jelképezte, hogy viselője az amerikai közép- vagy felsőosztály tagja, okos és nem utolsó sorban fehér és az egyik legbefolyásosabb iskola növendéke. (A Vassar College olyan volt a nőknek, mint a férfiaknak a Harvard vagy a Yale, az itt jellemző viselet pedig hamarosan széles körben elterjedt.)
Számomra ez a fotó az elfojtott szexualitásról és a kordában tartott hormonokról szól - kép.
Fehér garbók 1949-ből és 1963-ból - képek innen és innen.
A nyolcvanas években újra felidézték ezt a vassar college stílust a tervezők, majd a kilencvenes években is visszatértek hozzá – gondoljatok csak a Spinédzserek című filmre, amely megint divatba hozta. A Spinédzserekben ugyan nem volt garbó, de Helmut Lang tervező 1997-98-as kollekcióiban annál több.
Helmut Lang, 1998 - kép (A másik kép forrása elveszett. :()
És ha már a kilencvenes évek vége, akkor végszónak nem hagyhatom ki ezt a két képet.
Kereső
Olvasóim
