Újságíróként egyes alát adnék magamnak, hogy ezeket a képeket június vége helyett csak most posztolom ki. Viszont annyira szépek és témába vágnak (najó, majdnem), hogy aktualitás ide vagy oda, igenis itt a helyük a blogon. Christian Louboutin 2011-2012-es őszi-téli kollekciójához készült kampányfotóiról van szó.
A cipőcsászár és a kampányt kitaláló csapat fogott néhány híres festményt, amelyek nőket ábrázolnak a szende lelkű kislányoktól kezdve a matrónákon át, a láthatóan szegénysorban élő szolgákon keresztül a kitartott márkinékig. Majd kerítettek néhány modellt és kelléket, hogy lemásolják a festményeket. Végül a beállítást megdobták néhány gyönyörű Louboutin cipővel. A végeredmény néhány „valahonnan nagyon ismerős” fotó. Ezeken pillanatokon belül még a legutolsó művészetanalfabéta is kiszúrja a kakukktojást: a cipőket és a táskát. Mutatom őket sorban (jobb oldalon az eredeti kép, bal oldalon a kampányképek, amiket Peter Lippmann fotózott). Szépek!
Jean-Marc Nattier Portrait - Mathilde de Canisy, Antin márkiné portréja (1738)
Georges de La Tour - Lámpás Magdolna (1640 körül)
François Clouet - Habsburg Erzsébet főhercegnő portréja (1571)
Jean Baptiste Camille Corot: Egy lány portréja (1857)
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezt a lazán 1.35 millió dollárt érő festményt tavaly elhagyták. A festmény tulajdonosai rábízták egy ismerősükre a képet, hogy az segítsen nekik eladni, juttassa el egy galériás ismerőséhez. A pasas annyira berúgott, hogy elhagyta a képet. Mindebben nem is ez a bizarr, hanem az, hogy valaki egy festménnyel megy piálni.
Marie-Guillemine Benoist - Portrait d'une négresse (1800)
Szintén zárójeles megjegyzés, hogy a festőnő Napóleont és családtagjait is lefestette.
James McNeill Whistler – Portré / A festő anyja (1871)
Újabb zárójel. Ez a festmény akkor készült, amikor Whistler Londonban élt együtt az anyjával. Vannak, akik szerint az anyja csak beugrott helyettesíteni egy modellt, aki épp nem ért rá. Más feltételezések szerint eredetileg állókép lett volna, de Anna Whistlernek kényelmetlen lett volna a sok állás, ezért ülve festette le.
Francisco de Zurbarán – Szent Dorottya (1686)
Kereső
Olvasóim
