silouette

A Street Fashion Budapest: A konferencia egyik kerekasztal beszélgetésén Szűcs Péter, a Marie Claire vezető szerkesztője azt mondta: arra van szükség, hogy az emberek nem szorosan a divatszakmához kötődő környezetben találják szembe magukat a (magyar) divattal. Lehet ez egy női magazin vagy egy olyan közszereplő, műsorvezető is, akit nap mint nap több ezer ember lát. Bakos Piroska a magyar EU-elnökség hazai szóvivőjeként több mint fél éven keresztül promotálta a magyar tervezőket, hiszen minden eseményen az ő ruháikban jelent meg. Többek között erről a kezdeményezésről is beszélgettünk. Meg arról is, hogy miért nem vásárolnak magyar tervezőktől, akik megtehetnék. Interjú.

Bakos Piroska. Fotó: Neményi Márton

Hány újságíró tette fel azt a kérdést, hogy éppen mit viselsz?

Nem tudom megmondani, de egy idő után sokszor megkérdezték, mi van rajtam. Sokan felfigyeltek erre a témára.

Meglepődtél?

Nem mondanám, inkább nagyon örültem, hiszen pont ez volt a cél.

Kérték tőled, hogy a magyar EU-elnökség hazai szóvivőjeként, magyar tervezők ruháit viseld, vagy ez saját döntés volt?

Nem, ezt nem kérte senki. Igazából próbáltam összekötni a kellemest a hasznossal. Korábban két meghatározó élményem volt magyar divattervezőkkel. Az egyik egy fotózás volt, amelyre a stylist egy gyönyörű Annaeva ruhát hozott nekem, amit nagyon megkedveltem. A másik tavaly nyáron, az esküvőm előtt volt, amikor menyecskeruhát kerestem. Pirosat szerettem volna, de a klasszikus változat helyett valami modernebbet. Órák hosszat bújtam egy-egy fiatal magyar tervező oldalát. Utólag visszagondolva, valahonnan innen indult a dolog.

Ehhez hozzájött, hogy a Külügyminisztériumban nem volt ruhapénzem, így amikor tavaly október környékén biztossá vált, hogy csaknem negyven olyan rendezvény lesz, ahol minimum koktélruhában kell majd moderálnom, ki kellett találnom valamit, hiszen nem akartam negyven ruhát venni.

Megkerestem egy stylist ismerősömet, hogy segítsen, mert közben felmértem azt is, hogy nem lesz időm ruhapróbákra járni. Ő ajánlott néhány tervezőt, akiknek a munkái szerinte megfelelnének az ízlésemnek. Az elején el is mentem néhány showroomba, utána pedig már ő hozta nekem a ruhákat. Nagy szerencsém van, mert 36-os a konfekcióméretem, úgyhogy nem kellett alakítani rám a ruhákat. Ezért sokszor megkaptam a bemutatódarabot, amit utána visszavittem, és ami nagyon megtetszett, azt meg is vettem.

Azért kérdeztem, hogy saját döntés volt-e vagy kértek-e rá, mert úgy tűnik, a kormány is felfedezte magának a divatot, és lát benne fantáziát – jóllehet egyelőre csak a kommunikációt támogatja, például a Gombold újra! pályázattal.

A két kezdeményezés (Bakos Piroskáé és a Gombold újra! pályázatot kiíró Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkárságé – Silouette) párhuzamosan futott és egymást erősítette. Úgy tudom, hogy az egyszeri kommunikációs akciónál sokkal komolyabb a terv és a kormány valóban szeretne segíteni ezen az iparágon, a koncepció kidolgozása most folyik. Nyilván ez pénz kérdése is, de legalább a szándék megvan és felismerték az iparág erejét, sőt úgy tudom, hogy több divattervezőtől kértek szakmai segítséget is.

Ami engem illet, nekem a rendezvények jellege miatt eléggé meg volt kötve a kezem, ami behatárolta azt is, hogy melyik tervezők munkáiból tudok válogatni A ruháknak ugyanis meg kellett felelniük a protokollszabályoknak: nem vehettem fel nagyon kivágott, nagyon dekoltált vagy nagyon rövid ruhát, de a harsány színű darabok sem jöhettek számításba. Ami most rajtam van (egy Pazicski Miklós ruha - Silouette), azt például egy hétvégi lakossági rendezvényen viseltem. Valaki megkérdezte a múltkor, hogy a magyar Romani Design miért nem jutott eszembe, ha már a magyar elnökség alatt fogadtuk el az európai romastratégiát. A felvetés jogos, az viszont már túl sok lett volna színben és karakterben.

Fotó: Neményi Márton

Michelle Obama rendszeresen visel meghökkentő, színes darabokat.

Oh, hát Amerika és Európa ebből a szempontból azért nagyon más! Meg ő azért mégiscsak a First Lady, sok mindent megtehet, én viszont egy szóvivő vagyok. Viszont ha azt nézed, akkor ez is egy élénk színű ruha. Nekem nem állnak jól a visszafogott pasztellszínek, mert sápasztanak. Szomorú is voltam télen, mert szinte minden tervezőnél kizárólag fekete és barna színeket láttam és csak most nyáron kezdtek beszivárogni élénkebb színek a kirakatokba.

Sokszor éri a magyar tervezőket kritika, hogy megmaradnak a biztonságos semleges árnyalatoknál.

Nézd, azért én beszélgettem velük. Nekik el is kell adniuk a ruhát, igazodniuk kell a trendekhez, és én úgy láttam, télen amúgy is ezek a nagyon sötét színek domináltak. Másrészt viszont tényleg elmondták, hogy ezekre van igény: a biztos feketére vagy szürkére, mert aki mondjuk business look szerint öltözködik, ezeket választja és ritkán vállal be színesebb, merészebb darabokat. Ráadásul nem olyan nagy a vásárlókör, annak ellenére, hogy nem horribilis összegekről beszélünk. Nyilván ez nem Zara árkategória, de a ruha sem olyan – sem minőségében, sem karakterében. Az Andrássy úti nagy márkákhoz képest pedig moderált áron kaphatsz szép és egyedi dolgokat, amelyekből tényleg csak egy-két darab készül. Aki bemegy az Armaniba, D&G-be vagy a Gucciba, az ezeket bőven meg tudná venni, sokszor mégsem teszi. Egyrészt valószínűleg nem is ismeri őket. Másrészt úgy gondolja, hogy nincs olyan presztízse, mint az előbb említett márkáknak, amelyekkel nekem egyébként semmi bajom nincsen – félreértés ne essék. Csak úgy gondolom, lehetne egy kicsit nyitni.

Nekem ez talán azért könnyebb, mert édesanyám női szabó, és gyerekkoromtól hozzászoktam a minőségi textilekhez és a szép ruhákhoz. Anyukám nagyon sokat varrt nekünk és sokszor megdicsértek bennünket a nővéremmel.

Most milyenek voltak a visszajelzések egy-egy eseményen?

Volt olyan, hogy gálavacsorán odajöttek hozzám külföldi hölgyek, hogy milyen gyönyörű ruhám van. Időnként férfiak is, de ebben a diplomata közegben a bókolást csak visszafogottan lehet megtenni.

A munkatársaid nem irigykedtek, amikor hozták neked az újabb és újabb ruhákat?

Azért a Külügyminisztérium öltözködési világa kicsit más, mint amit én képviseltem. Nem vagyok például kosztümös alkat, inkább ruhát veszek fel egy hozzá illő kiskabáttal vagy stólával, de még egy csinosabb dzseki is belefér. A stylist hölgy általában estefelé hozta be a ruhákat az irodámba, ahol viszont nem volt tükör, így a női mosdóba rohangáltam megnézni magam. Többen akkor elkaptak a folyosón, és nekik külön divatbemutatót kellett tartanom. Vicces volt, és utólag többen elmondták, hogy ezekkel micsoda színt vittem a külügy életébe.

Színt vitt a Külügy életébe. Fotó: Neményi Márton

Mennyire ismerik a magyar tervezőket?

Egy-kettőről azért hallottak. Konsánszky Dóri, akinek a ruháit én is gyakran viseltem, általánosabban ismert és talán a USE Unused is. Pazicski Mikit már kevesebben ismerik, pedig ő az egyik, akinek a ruhái nemcsak a stílusomhoz illettek nagyon, hanem ahhoz a szerepkörhöz is, amiben voltam.

Volt olyan tervező, aki visszautasított?

Igazából nagyon sokan megértették, hogy ez miről szól és szívesen adtak ruhákat. Volt viszont olyan tervező, aki nem adott kölcsön ruhát, valóban. Valószínűleg nem volt szüksége erre a fajta marketingre….

Említetted, hogy volt olyan tervező, aki nagyon közel áll a stílusodhoz. Milyen Bakos Piroska stílusa?

Nem szeretem, ha valami nagyon sok, az „itt fodor, ott fodor” nem én vagyok. Inkább az egyszerű, letisztult vonalvezetésű ruhák tetszenek, amelyekben van egy kis rafinéria, és ettől aztán egészen egyediek lesznek. Rajtam az ilyen stílusú ruhák állnak jól, egészen egyszerűen az egyéniségem miatt. Azt viszont ne gondold, hogy mindig dizájner-ruhában járok. Ha már szó volt Michelle Obamáról, ő is rendszeresen visel 5000 forintos pólókat, ami szerintem nagyon jó üzenet. Nem kell mindig a méregdrága ruhákhoz ragaszkodni.

A másik, hogy imádom a különleges kiegészítőket, mert nagyon sokat hozzátesznek a ruhához. Erről jut eszembe, hogy itthon – ha megfigyeled – ez is eléggé hiányzik. Hogy az emberek a ruha mellett odafigyeljenek a különleges táskára, cipőre vagy akár az ékszerekre.

Fotó: Neményi Márton

Soha nem volt lázadó korszakod?

Nem, elég hamar kialakult ez a letisztult vonal, de nem mondanám magam konzervatívnak sem.

Most hogy vége ennek a típusú munkának, attól még a szemed előtt maradnak a magyar tervezők?

Persze! Az elnökséget lezáró, júliusi, csaknem ezerfős fogadásra is varrattam egy gyönyörű törtfehér kosztümöt. Amikor lejöttem a színpadról, mindenféle minisztériumból jöttek hozzám kolléganők, hogy elmondják, végig azt figyelték, hogy milyen szép a cipőm, milyen gyönyörű a ruhám. Majd megkérdezték, hogy „ez is magyar divattervező”? Ennek nagyon örültem, hiszen ez azt jelenti, hogy sokan felfigyeltek a kezdeményezésemre. Azt hiszem, tényleg elég sokszor megemlítettem a fiatal tervezőket, és a saját Facebook oldalamon is próbáltam promotálni, hogy éppen kinek a ruháját viseltem. Egy-egy ilyen vagy hasonló akció szerintem valóban segíti a tervezőket.