Mozi és divat: kezdetektől kéz a kézben járnak. Ami ma a Style.com, az korábban a mozifilm volt. Egyetlen ruha, smink vagy frizura sem jutott el annyi emberhez, mint a filmen keresztül. Sokkal nagyobb hangsúlya volt a kosztümöknek, egy-egy darab reprója pedig azonnal helyet kapott a nők gardróbjában.
Divatőrültek számára a Funny Face (Mókás arc) című musical Audrey Hepburn és Fred Astaire főszereplésével kötelező. (Akinek nem sikerült elcsípnie a minap a Viasaton, az kutakodjon a Kultúrbarlangban.) Már maga a téma is térdre kényszeríti a divatmán nézőt: hogyan lesz egy szürke, okoskodó, kultúrsznob kisegérből, aki szerint dekoltázsokkal folytatott csevejjel nem lehet megváltani a világot, a Minőség magazin ünnepelt modellje, az új arc, a gondolkodó, mégis lélegzetelállítóan gyönyörű nő prototípusa. Fred Astaire alakítja a divatfotóst (Dick Avery), aki ahelyett, hogy csodaszép fákat fényképezne, inkább modellekre és ruhákra pazarolja a tehetségét – legalábbis az Audrey Hepburn alakította Jo szerint. Érdekesség, hogy Astaire karakterének inspirálója Richard Avedon divatfotós volt, aki nemcsak a filmben látható divatfotók nagy részét készítette, hanem vizuális tanácsadóként is közreműködött.
A kosztümökért Edith Head-et és Hubert de Ginvenchyt (Audrey Hepburn ruháinak tervezője) Oscarra jelölték. Givenchy 1953-ban, a Sabrina forgatásán találkozott először későbbi múzsájával, Hepburnnel. Szinte valamennyi filmjében ő tervezte a ruháit.
És most a szokásos képhalmaz a szokásos képaláírásokkal.
Így látjuk Audrey-t először a filmben: sok fekete, sok barna, modellalakját takaró könyvespolc szabás.
Az átalakítás után. Meseszép.
A fekete szett
A film első jelenetében megismert fekete garbó Jo (Audrey Hepburn) alapruhája. A különbség csak annyi, hogy béna szoknyából és az alakját takaró gombos mellényruhából álló bölcsész szerelés helyett az 1950-es években a nők körében is egyre népszerűbbé vált nadrággal viselte.
A nadrágok szára akkoriban bokáig ért, de a halásznadrág is elterjedt. A nacikhoz sportos, lapos sarkú, vastag talpú mokaszint viseltek.
Ugyanez a szett a film egyik plakátján is.
Párizs utcáin
Kicsit megtörtem a filmbeli kronológiát, hiszen a fekete szett előtt azért még epedezhetünk a teveszőrszín ballonkabát láttán is. A kabát- és blézerfazonokra nem lehetett panasz az ötvenes években: a többnyire ujjatlan ruhák és blúzok fölött azért praktikussági okokból is kellett valamit viselni. Népszerű fazon volt a bő, háromszögre emlékeztető sátorkabát vagy trapézkabát, amely nemcsak a széles szoknyák miatt lett a nők kedvence, hanem a háború utáni terhességi hullám miatt is.
Mozgás- és stílistanulmány.
A fotózás
A filmben Dick Avery-nek végig kell fotóznia a teljes kollekciót Jo-n egy hét alatt. Ez az egyik kedvencem: háromnegyedes capri nadrág, rózsaszín balerinacipellő, bő (hasvillantó?) felső és vastag rózsaszín öv. Mutatom a kalapot közelről.
Dupla masnival. Óriási!
Ez pedig a teljes szett.
Szintén a fotózós jelenetből az "Anna Karerina" ruha. Felhívnám a figyelmet a yorkie-ra. Audrey Hepburn ugyanis yorkie-megszállott volt, ez pedig az ő kutyája: Mr. Famous.
Az egyik fotót az operában készítik. A bő szoknya alatt több réteg alsószoknya ad tartást a ruhának. Ezek általában nejlonból és tüllből készültek. A hosszú báli ruhák alatt alsószoknyákat viszont keményítővel és cukoroldattal tették merevebbé - és ezáltal alkalmibbá.
Ez egyszerűen csak szép.
Az instrukció valami olyasmi volt, hogy a galamb az elvarázsolt herceg.
Fú.
Ez az egyik kedvencem. Egy ilyen őrülten nőies darabot szeretnék most azonnal. A kalapok az 1950-es években szintén népszerűek voltak, és volt választék bőven a lapos, széles karimájú daraboktól kezdve az apró, lámpaernyő stílusú darabokig. És balerinacipő megint.
Ez pedig az én örömömre. :)
A menyasszonyi ruha
Hát ez az abszolút kedvenc. Vajon hány nő csináltatta meg magának az esküvőjére a másolatát?
További gyönyörködésre még egy...
És még ez is...
Az estélyi ruha
Jo-t ebben az ultraromantikus estélyiben mutatják be a sajtónak a Minőség magazin asszonyaként.
És még egy kép zárásul.
A fotók nagyrészét a DoctorMacro oldalról töltöttem le. Aki szereti a régi filmeket és a sztárokat, annak ez körülbelül kiapadhatatlan forrás. Illetve az enyémnél sokkal részletesebb bejegyzést és sokkal több fotót találtok a filmről itt.
Kereső
Olvasóim
