Még mindig F. Dózsa Katalin zseniális könyvét olvasom. Azt írja: "Az új szecessziós nőideált is elsőnek a francia színházak csillaga, az "isteni" Sarah Bernhardt testesítette meg - kívül, belül! Igazi különc volt - a Bois de Boulogne-ban kutya helyett párducot sétáltatott, amerikai útja során koporsóban feküdt, vörös léggömbbel átrepült Párizs felett - egyszóval minden tekintetben elvont és átszellemült."
Ebéd vadászgepárddal (fotó: Leombruno-Bodi, Vogue, 1960) - kép
Ami engem illet, sem a léggömbök, sem a koporsó nem hat meg. A párduc viszont nagyon is. Egészen pontosan a gepárd. Mivel kiskoromban - Apu jóvoltából - természetfilmeken és vadászkönyveken nőttem fel (nem, nem vadászott, csak elméletben), az is a fejemben van, hogy a gepárd az egyik legkönnyebben szelídíthető nagymacska. Ezt Brehm Az állatok világa című munkájában meg is erősíti. Azt írja, hogy egyetlen macskafaj sem szelídíthető annyira, mint a vadászgepárd, amely kedélyes és barátságos állat, jól bírja a pórázt, a gondozóját pedig eszébe sincs bántani, de úgy általában bárki megsimogathatja. A legtöbb állattal szemben egykedvű, a kutyára viszont ugrik - szó szerint. A szelídített gepárdokat Afrikában és Indiában a vadászatoknál vetették be. Európában viszont szívesen tartották házi kedvencként is az úri népek és a sok pénzzel rendelkező különcök.
A párducról ugyanezt nem hallottam és nem is olvastam, bár Sarah Bernhardt-ról el tudnám képzelni, hogy nem egy kezesbárány gepárdra, hanem valami sokkal vadabbra vágyott. A fenti forrás később kitér a párducra is: "Abban az időben ugyanis egy csaknem teljesen felnőtt párducom volt hihetetlenül dühös, veszedelmes fenevad; csaknem azt mondhatnám, valóságos ördög – macska alakban" - írja Brehm.
És most a szokásos képözön.
Luisa Casati és gepárdja Velencében, 1912 körül - kép
Luisa Casadi velencei társasága, 1913 körül - kép
Luisa Casadi Joseph Paget-Fredericks festményén - 1940 körül
Luisa Casadi a 20. század első it-girlje, aki Olaszországban született és hatalmas vagyont örökölt, így egész életében semmi dolga nem volt, mint különcségeivel beírni magát a feledhetetlen ikonok sorába. Amúgy sem volt szokványos külsejű nő, hiszen hosszú, vörös haja és hatalmas, sötét szemei voltak. Ez utóbbiról azért mesterségesen is gondoskodott. A műszempilla mellett pupillatágító cseppeket is bevetett a hiptnotikus tekintetért. Nemcsak ruhái, viselkedése és szokásai hatottak bizarrul, hanem állíttartása is. Házi kedvencként a pekingi palotapincsik mellett kígyót és gepárdot is tartott. Casadi a mai napig hatással van a vizuális művészekre és a divattervezőkre.
Egy másik ikon a 30-as évekből. Josephine Baker egy menekülni vágyó gepárddal - kép
Még mindig ő, és még mindig a harmincas évek legeleje. Úgy tűnik, szeretett gepárdokkal fotózkodni. - kép
Phyllis Gordon színésznő 1939-ben Londonban. Laza. - kép
Charlene Chaplan operasztár együtt is alszik házi kedvencével. Mindez már 1956-ban. Bájos. - kép
Szintén 1956. Mrs. Nickelson - bárki legyen is ő - a gepárdjával vásárolgat miközben egy olyan szőrmekabátot visel, amelynek alapanyagát - értsd két párduc - Mr. Nickelson lőtt Afrikában. Morbid. - kép
1974. Tippi Herden Pharaoh nevű gepárdjával Los Angeles-i házuk nappalijában. Mondén. - kép
Ez a címlap (2011. április) pedig zseniális.
Kereső
Olvasóim
