Christóbal Balenciagáról hosszan lehetne mesélni, az őérte rajongó dámákról pedig talán még a zárkózott tervezőnél is többet. Ez a poszt viszont leginkább – de nem kizárólag – azt mutatja meg, hogyan ihlethették meg a mestert a legnagyobb spanyol festők.
1968 volt Mona von Bismarck életének egyik legszomorúbb éve. A világ akkori egyik legszebb és leggazdagabb asszonya rajongott a Párizsban alkotó baszk tervező, Christóbal Balenciaga hordható remekműveiért. A tervező ebben az évben döntött úgy, hogy a prêt à porter előretörése miatt bezárja a 100 százalékos kézművességen, a végtelen precizitáson, a szabászat legmagasabb szintjén működő divatházát. Mona von Bismarck egy kortárs szerkesztő, újságíró csípős megjegyzése szerint, nem kevesebb, mint három napig nem hagyta el Capri szigetén álló villájának hálószobáját. Gyászolta azt a szépséget, amelyet csak nagyon kevés dáma engedhetett meg magának.
Mona von Bismarck
„Egy nőnek nem kell tökéletesnek, de még csak gyönyörűnek sem lennie ahhoz, hogy a ruháimat viselhesse; a ruha majd azzá teszi” – mondta egyszer Christóbal Balenciaga. Ezek után nem nehéz megérteni a grófné szomorúságát, akit végül, 1983-ban bekövetkezett halálakor – 94 éves volt – egy Givenchy estélyiben temettek el. (A Balenciaga divatház ma egyébként nagyon is működik, de 1968 és 1986 között Csipkerózsika álmot aludt. A divatház vezető tervezője jelenleg Nicolas Ghesquière, akit 1997-ben, 25 évesen kértek fel erre a pozícióra.)
Visszatérve Christóbal Balenciagára: a formák és sziluettek egyik legnagyobb mesterét, a szívében örökké spanyol tervezőt mindig megihlette szülőföldje. Többek között a legnagyobb spanyol festők, Goya, Velázquez és Zurbarán munkáiból merített.
Lelkesedésemben összegyűjtöttem néhány festményt és Balenciaga ruhát, majd egymás mellé rendezgettem őket. A hasonlóság egy-egy festmény és Balenciaga egy-egy kreációja között megdöbbentő. (Figyelem! Ez az egész csak egy asszociációs játék volt a részemről, nincs elméleti alapja annak, hogy melyik ruha, melyik mellé került. Lehet, hogy a nagy tervező fejében teljesen más kép ihlette meg az adott ruhát.)
És most a képpárok. Jó szórakozást!
Diego Velázquez: Margareta infánsnő portréja (1653) és Balenciaga „Velasquez” ruhája (1939)
Goya: Dona Isabel de Porcel portréja (1804-1805) és Balenciaga fekete csipkeruha (1963–64 ősz-tél)
El Greco: Szent Dominik (1586-1590) és Balenciaga estélyi ruha (1963–64 ősz-tél)
Goya: Don Luis Maria de Borbon y Vallabriga, Sevilla püspöke (1798-1800) és Balenciaga kabát (1958 tavasz-nyár)
Goya: Pontejos márkiné (1786) és Balenciaga estélyi ruha (1948 tavasz-nyár)
Diego Velázquez: X. Ince pápa portréja (1648-1650) és Balenciaga köpeny (1951)
Diego Velázquez: Bourbon Izabella portréja (1632) és Balenciaga kosztüm (1949)
Diego Velázquez: Doña Antonia de Ipeñarrieta y Galdós y su hijo don Luis (1632) - sajnos, nem találtam meg a magyar címét - és Balenciaga kabátok (1962)
El Greco: Szent János Evangélista (1595-1604) és Balenciaga ruha (1946)
Picasso: Nő legyezővel (1907) és Balenciaga ruha (ca. 1955)
El Greco: Mater Dolorosa (?) és Balenciaga ruha (1967)
El Greco: Assisi Szent Ferenc (1585-1590) és Balenciaga esküvői ruha (1968)
Zurbarán: Szent Ferenc csodálatos bebalzsamozása (ca. 1645) és Balenciaga esküvői ruha (1968)
El Greco: Mária Magdolna (1585-90) és Balenciaga ruha
Goya: Alba hercegnő (1795) és Balenciaga estélyi stólával (1952)
Zurbarán: Szent Casilda (1630) és Balenciaga estélyi (1950–51 ősz-tél)