Két évvel ezelőtt készítettünk egy interjút az MTVA Jelmeztáráról. A cikk sem akkor, sem később nem jelent meg, de a napokban eszembe jutott, hogy nem kellene veszni hagyni ezt az anyagot. A Jelmeztár ma is látogatható, erről bővebben itt olvashattok. Figyelem! A cikk 2011-ben készült, elképzelhető, hogy a leírtak azóta, hogy nem felelnek meg a valóságnak!
Az ország legnagyobb jelmezkölcsönzőjében valószínűleg nyáron sem unatkoznak az ott dolgozók. Beöltözésre mindig van jó apropó, legyen szó szalagavató bálról, iskolai előadásról, hagyományőrző estekről, vagy tematikus házibuliról. A Magyar Televízió kölcsönzőként és kiállítóhelyként is működő Jelmeztárában nincs lehetetlen kérés. Kiegészítőkkel együtt 77-80 ezer ruhanemű közül válogathat bárki, aki valamennyi időre újraálmodná önmagát.
„A kalóz, az most nagyon népszerű. Szeretik a táncos- és, revüruhákat is, de azok csak keveseknek jók, hiszen a táncosnőkre szabták őket” – meséli az MTV Jelmezraktárának vezetője, Marsi Mária, azaz Marcsika. Ő vezet körbe bennünket a hatalmas alapterületű raktárban. Amerre csak nézünk, sztendereket látunk, tömve ruhákkal. A legváltozatosabb anyagokat és ruhadarabokat látunk, plafonig nyújtózó polcokon cipők, kalapok százai, a fiókokban kesztyűk, övek, táskák lapulnak. Jelenleg (2011. április - a szerk.) 77-80 ezer darabra becsülik a készletet, amely az évtizedek folyamán gyűlt össze a tévéjátékokból. Pontos adatot nem tudnak, hiszen a ruhadarabok nincsenek katalogizálva, digitálisan legalábbis. „A számítógép a fejében van mind a négyünknek, akik itt dolgozunk már régóta. A ruhákat cikkcsoportok szerint rendszereztük. Külön vannak a női-, a férfi-, gyerekruhák és egyéb ruhák, de korok szerint is le van minden osztva: elkülönítve a reneszánsz, a rokokó, a díszmagyarok, satöbbi. És mindig minden visszakerül a helyére, szóval a rendszert előbb-utóbb mindenki megtanulná.”
Fotó: Neményi Márton
A számítógépes katalógus bevezetése egyébként nem lenne hátrány, de valamiért mindig kimarad a költségvetésből – tudjuk meg. Szerencsére az utánpótlás megtanulja a „régiek” mellett a rendszert, de a kölcsönzést lényegesen megkönnyítené, ha nem kockás füzetben kellene írogatni, hogy melyik ruha, cipő és kiegészítő került kölcsönzésre. Ugyanis a Jelmeztár kölcsönzőként is működik, nem is rosszul. Bár nem hirdetik, rendszeresen jönnek magánszemélyek és cégek is kölcsönözni. Az információ szájról szájra terjed. A ruhákat rendszerint farsangra, iskolai rendezvényekre, szalagavatókra viszik, de viszontláthatjuk őket reklámfilmekben, lemezborítókon, fotókon, játékfilmekben, hagyományőrző bálokon. Hogy hogyan tud ennyiféle és -fajta igényt kielégíteni a Jelmeztár, arra egyszerű a válasz.
Fotó: Neményi Márton
1964 óta kezdte meg a működését. Az akkor készült kisfilmekhez, filmekhez az MTV saját ruhákat varratott, amelyeket szépen elraktak. „Egy kis szobával kezdték a Szabadság téren” – meséli kalauzunk. – „Ahogy teltek az évek, készültek a tévéjátékok, a szórakoztató műsorok, és az egyéb tévéfilmek, úgy szaporodott a készlet. A Szabadság térről elég hamar eljött a Jelmeztár és átköltözött a Hold utcába, egy templomba. Először csak egy szintet foglalt el, de később már az egész templomban csak mi voltunk. 2000-ben költöztünk az új épületbe, a Kunigunda útjára.”
Fotó: Neményi Márton
Nem nehéz kitalálni: a rengeteg ruha és kiegészítő azt jelenti, korábban sok-sok saját gyártású film készült. Előfordult, hogy a forgatásokra nemcsak új ruhákat gyártottak, hanem a raktári készletből is válogattak: két-három ruhából készítettek egy új ruhát, mert a változatosság mellett az anyagtakarékosság is szempont volt. Az aranykorban a ruhákat hivatásos jelmeztervezők – Véber Mariann, Vicz Éva, Szekurász Judit, Tóth Barna - tervezték, akik egykor a Magyar Televíziónál dolgoztak. A ruhákat aztán a tévé saját műhelyében készítették el. „Minden bizonnyal nagy dolog volt egy cipész vagy varrónő számára, hogy a Magyar Televíziónak készített ruhákat, hiszen ők nem egyszerű cipészek vagy varrónők voltak. Nagyon sokat számított a korok és a speciális szabásminták ismerete.”
Fotó: Neményi Márton
Hiába vannak itt ikonikus darabok, mint például A fekete város, az Eltüsszentett birodalom, A Tenkes kapitánya, vagy az Abigél jelmezei, a ruháknak nincs könyvelési értéke. Eszmei értékük viszont nagyon magas, a ruhák az Örökségvédelmi Hivatal ideiglenes védelme alatt állnak: nem adhatók és nem ajándékozhatók el. Sőt, léteznek olyan A-listás ruhák, amelyeket ki sem szabad adni kölcsönzésre, nehogy sérüljenek. A varróműhelyt végül 1999-ben felszámolták, azóta még a javítást is pusztán a ruhák szeretete miatt végzik az ott dolgozók. Amit meg lehet javítani, azt megjavítják, de összességében romlik a ruhák állapota.
Fotó: Neményi Márton
Ha lennének filmek, akkor lenne varroda is, de a sorozatokat, tévéjátékokat mostanában magáncégek készítik, a tévé pedig a beszélgetős műsorok felé orientálódik, így maximum a műsorvezetők levetett ruháival bővül a tár.
Fotó: Neményi Márton
Bár az új Aranykor egyelőre várat magára, mégsem érezhető, hogy haldoklik a Jelmeztár. Rendszeresen megfordulnak itt iskolai csoportok is, hiszen a Látogatóközpont izgalmas lehet a számukra is. És szinte minden nap jönnek olyanok, akik ruhákat visznek el vagy hoznak vissza, ami nem csoda, hiszen a Jelmeztár annak ellenére, hogy a legnagyobb választékkal rendelkezik, az egyik legolcsóbb kölcsönzési hely Budapesten.
Még több info az MTVA Látogatóközpontról ITT.
Kereső
Olvasóim
