silouette

A Street Fashion Budapest: A konferencia egyik kerekasztal beszélgetésén Szűcs Péter, a Marie Claire vezető szerkesztője azt mondta: arra van szükség, hogy az emberek nem szorosan a divatszakmához kötődő környezetben találják szembe magukat a (magyar) divattal. Lehet ez egy női magazin vagy egy olyan közszereplő, műsorvezető is, akit nap mint nap több ezer ember lát. Bakos Piroska a magyar EU-elnökség hazai szóvivőjeként több mint fél éven keresztül promotálta a magyar tervezőket, hiszen minden eseményen az ő ruháikban jelent meg. Többek között erről a kezdeményezésről is beszélgettünk. Meg arról is, hogy miért nem vásárolnak magyar tervezőktől, akik megtehetnék. Interjú.

Bakos Piroska. Fotó: Neményi Márton

Hány újságíró tette fel azt a kérdést, hogy éppen mit viselsz?

Nem tudom megmondani, de egy idő után sokszor megkérdezték, mi van rajtam. Sokan felfigyeltek erre a témára.

Meglepődtél?

Nem mondanám, inkább nagyon örültem, hiszen pont ez volt a cél.

Kérték tőled, hogy a magyar EU-elnökség hazai szóvivőjeként, magyar tervezők ruháit viseld, vagy ez saját döntés volt?

Nem, ezt nem kérte senki. Igazából próbáltam összekötni a kellemest a hasznossal. Korábban két meghatározó élményem volt magyar divattervezőkkel. Az egyik egy fotózás volt, amelyre a stylist egy gyönyörű Annaeva ruhát hozott nekem, amit nagyon megkedveltem. A másik tavaly nyáron, az esküvőm előtt volt, amikor menyecskeruhát kerestem. Pirosat szerettem volna, de a klasszikus változat helyett valami modernebbet. Órák hosszat bújtam egy-egy fiatal magyar tervező oldalát. Utólag visszagondolva, valahonnan innen indult a dolog.

Ehhez hozzájött, hogy a Külügyminisztériumban nem volt ruhapénzem, így amikor tavaly október környékén biztossá vált, hogy csaknem negyven olyan rendezvény lesz, ahol minimum koktélruhában kell majd moderálnom, ki kellett találnom valamit, hiszen nem akartam negyven ruhát venni.

Azt hiszem, nem lenne elég frappáns találós kérdés azzal kezdeni a posztot, hogy vajh' mi köze egymáshoz Orson Wellesnek, Salvador Dalínak vagy Oscar Wilde-nak? A választ úgyis tudjátok, mivel épp egy tematikus blogot olvastok.

Oscar Wilde, Orson Welles, Salvador Dalí és Honoré de Balsac

Mit ne mondjak, nehéz elhinni, hogy ez a hatalmas, mandulavágású szemekkel a világra meredő, pufók arcú, cseresznyeajkú lány saját korában feltűnő szépségnek számított. Pedig Marie Angélique de Scoraille de Roussille (később Fontange hercegnője) útja egyenes volt XIV. Lajos király hálószobájába. A 17 éves lány teljesen megbabonázta őfelségét, akinek csupán néhány évig élvezhette a kegyeit. Addig viszont a francia udvar sem vette le szemét a király "szépséges teremtményéről", akinek ma egy frizura őrzi a nevét.

Marie Angélique - kép

Nem, nem erősítettem meg a sajtóregisztrációt, inkább megvettem a jegyet (elővételben) a Street Fashion Budapest: A konferencia névre keresztelt eseményre. Csak azért is! Meg azért, mert valószínűleg kiköltözök néhány szendviccsel és egy flakon vízzel, valamint letakarítom a diktafonom és viszem a jegyzetfüzetem is.