A Divatmarketing szaklap legújabb számához küldtek egy nagyon szuper Divatlexikon füzetecskét, amiben megtalálható egy csomó olyan kifejezés és szó pontos jelentése, amellyel egy divatmán rendszeresen találkozik. Gyanítom anyagi okok miatt nem volt lehetőségük arra, hogy a remekül összeszedett jegyzéket megannyi képpel tegyék közre. (Úgy tudom egyébként, hogy dr. Csaba Anna-Mária főszerkesztő egyszemélyes szerkesztőség is egyben, akinek írásai alapján szenvedélyes szakembert látok magam előtt. Jó lenne vele egyszer személyesen, is találkozni, ha majd nagy leszek.)
Szóval ez a kis füzet inspirált arra, hogy egy újabb rovattal gazdagítsam a blogot. A Divatmarketing Divatlexikonját alapul véve nagyon-nagyon sok képpel felturbózva - és ahol lehet, kiegészítve -, teszek közre egy-egy meghatározást. És ígérem, a többi hasonló poszt előtt kerülöm az ilyen magyarázó litániát. Akkor most lássuk, mi is a...
CHINO(S)
Ma van Kate Middleton és Vilmos herceg esküvője. A ruháról még mindig nem tudni semmit. De, ha már divattöri, akkor néhány kép Diana hercegnő menyasszonyi ruhájáról, amit David and Elizabeth Emanual tervezett. Sokáig nem tetszett, de minél tovább nézem, annál inkább biztos vagyok abban, hogy egy ilyen volumenű esküvőre pont ennyire karakteres (értsd: puffos vállú, nagyuszályos, hosszúfátylas, csipkés) ruha kell. Illetve abban is biztos vagyok, hogy soha, de soha nem vennék fel ilyen stílusú ruhát és erősen érezni rajta a 80-as éveket, amikkel soha nem voltam jóban.
Nem sok divattörténeti kiállítás van a fővárosban, de igyekszem körbejárni őket és beszámolni róluk. Teszem mindezt úgy, hogy minden egyes alkalommal megállapítom, mennyivel 21. századibb kiállításrendező lennék, mint azok, akik ezeket a tárlatokat összeállítják. Nyilván a pénzhiány és nem a szakértelem miatt lehet őrült unalmas a Facebookon és okostelefonokon nevelődött tiniknek egy-egy ilyen tárlat. Jó lenne, ha rájuk is gondolnának a múzeumok. A múltkor az Iparművészeti Múzeumban jártam, ahol tavaly december óta látható a Főúri öltözetek az Esterházy-kastélyból című kiállítás. Az öltözék akkoriban nemcsak a férfiak és nők ruháit jelentette, hanem ebbe a kategóriába tartozott a lóöltözet és a lakástextil is, így a kiállításhoz ezek is láthatók, de engem nyilván a ruhák érdekeltek nyűgöztek le leginkább.
Ezen a tárlaton világosodtam meg, hogy mennyire nem ismerem a magyar divattörténetet. Miután percekig vizsgáltam, hogy mi a különbség az egymás mellé állított, mívesen kiképzett dolmány és a nem kevésbé cicomás mente között - és persze nem jöttem rá -, kicsit meginogtam abban, hogy akkor én most tényleg divattöri blogba vágtam a fejszém? És naná! Ezért van az egész. És akkor most - hogy már tudom - szépen elmesélem, hogy mi is a dolmány, mi a mente, és mi a két ruhadarab közötti különbség. Természetesen, mint minden - akár ma ismert - ruhadarab, a megjelenése után a dolmány és a mente megannyi formában jelentkezett. Én most a 16. és 17. századot vettem alapul, hiszen a kiállításon is ebből a korból származó darabokat sorakoztattak fel.
Esterházy Pál esküvői dolmányénak szíves-virágos-galambos kapcsa már önmagában is szerelmi valllomás. Egyébként általában azért fektettek ekkora hangsúlyt a nemeseknek szánt ruhadarabok cicomázására, mert egy-egy ruhadarab diplomáciai ajándék volt. (Forrás: IMM)
Csak az én bénázásom, hogy a péntekre szánt képpel csúszom egy napot, nem ti nem vettétek észre. A kép szereplője nem is lehetne más, mint Elizabeth Taylor, aki a héten hosszú betegség után elhunyt. Ő volt az utolsó díva a nagy Hollywoodból, az ikonikus Kleopátra, aki túl szép volt ahhoz, hogy a rendezők elhiggyék róla, hogy tehetséges színésznő. Azt már mindenki tudja, hogy sikerült neki bizonyítani.
Ez az egyik kedvenc képem róla: fiatal, gyémántoktól és férjektől mentes, szexuális energiától viszont csöppet sem. Szinte vibrál körülötte a levegő.
Lassan egy éve, hogy egy online magazinnak írok napi rendszerességgel. Nem így terveztem, de volt olyan időszak az egy év alatt, amikor a hét egyetlen fénypontját a fiatal tervezőkkel, sminkesekkel, fodrászokkal, a hazai divatszakmában dolgozó, számomra fontos és érdekes emberekkel készített interjú jelentette. Ezen a blogon csak rendhagyó módon szeretnék a mai divatról írni, ezek az interjúk talán még fontosak lehetnek egyszer, ha valaki kutatni szeretne évtizedek múlva a mai magyar divatról.
Lillával tavaly ősszel beszélgettünk hivatalos formában. Ő az említett magazin négyesfogatának tagja volt, akit divatblogja miatt keresett meg az akkori főszerkesztő. A magazinnál töltött idő alatt is sokat tett a divatért, de szerencsére jelenlegi munkahelyén még többet tehet azért, hogy a magyar divat ismert és elismert legyen itthon is. Lillát nemcsak újságíróként, hanem táskatervezőként is jegyzik. Ez volt az interjú apropója, a dolog pikantériája pedig, hogy egy olyan felületen jelent meg a cikk, amelynek korábban szerkesztője volt.
"Divatszerkesztőnek lenni menő" - Interjú Séllei Lilla divatszerkesztővel és táskatervezővel (2010.09.15)
Ez az interjúszituáció nemcsak azért furcsa, mert Séllei Lillát nem kell bemutatni senkinek a Cotcoton, hanem azért is, mert rendszeresen beszélünk munkáról, divatról, vagy csak úgy. A Csendesben viszont mindketten új szerepben tetszelgünk: ő táskakészítőként mesél a terveiről, a családi "divatbirodalomról", én pedig életemben először akasztom a hóhért. Íme, az eredmény.
Mi történt veled az elmúlt fél évben?
Már fél éve? A Cotcotból már csak a jó emlékek maradtak meg. (nevet) Jelenleg a hg.hu-nál dolgozom divatszerkesztőként. Kevesebb a "hol vásároljunk leggingset" téma, és többet foglalkozunk a kortárs tervezőkkel és a kortárs divattal. Az oldal profiljába inkább ez illik bele jobban, hiszen egy online építészeti és dizájnmagazinról van szó. Emellett pedig a táskáimmal foglalkozom.
Hol tart most a Sellei Lilla Bags?
A diplomamunkám címe Laptoptáska tervezése fiatal nők számára volt. Olyan táskát szerettem volna, ami praktikus, átalakítható, fiatalos és illeszkedik a női igényekhez. A tervezés kezdetén az volt az alapkérdés, hogy a nagy, 15 colos gépekhez vagy a kisebb, 10 colos netbookokhoz igazítsam a méretet. Ez utóbbiak pont akkoriban voltak felfutóban. Több változat is készült, mikor rájöttem, hogy a kettőt lehet ötvözni, ugyanis a kis laptopok hosszabbik oldala ugyanakkora, mint a nagy laptopok rövidebb oldala. A táska alapállapotában a nagy gépekhez jó, de a rajta lévő hevederrendszer és csatok segítségével a kis gépek méretéhez lehet alakítani, illetve hátitáskaként vagy válltáskaként is lehet használni.
Fotó: Neményi Márton